Abstract
A robbanásbiztonság a biztonságtudomány rendszerelvű megközelítésében nem kizárólag egyszeri megfelelőségi állapotként, hanem időben változó műszaki és szervezeti állapotként értelmezhető. A tanulmány célja annak bemutatása, hogy a robbanásvédelmi felülvizsgálatok jelenlegi gyakorlata milyen mértékben képes leképezni ezt a dinamikus állapotjelleget. A vizsgálat a robbanásvédelem szabályozási és műszaki környezetének elemzésére, valamint a felülvizsgálatok szerepének és korlátainak értékelésére épül. Az eredmények rámutatnak arra, hogy a jellemzően statikus szemléletű ellenőrzési megközelítések korlátozottan alkalmasak az időbeli állapotváltozások és a javító tevékenységek hatásának értékelésére. Mindezek alapján a tanulmány amellett érvel, hogy a robbanásbiztonsági állapot korszerű értelmezése indokolja az idődimenzió és a rendszeres visszacsatolás hangsúlyosabb figyelembevételét a felülvizsgálati gyakorlatban.