Az információs társadalomban a gyermekek digitális kompetenciáinak és médiatudatosságának fejlődése a családban kezdődik. A szülői mediáció azokat a stratégiákat és gyakorlatokat foglalja magában, amelyekkel a szülők a gyermekük és a média közötti kapcsolatot kezelik a káros hatások minimalizálása és az előnyök maximalizálása érdekében. A tanulmány célja az óvodáskorú gyermekek szülei mediációs tevékenységének, médiatudatos- ságának és digitális szülői szerepeinek feltárása az óvodapedagógusok tapasztalatai alapján. A vizsgálat 2025-ben zajlott 8 magyarországi helyszínen, ahol szakértői és kényelmi mintavétellel kiválasztott 150 óvoda- pedagógus bevonásával 13 fókuszcsoportos interjút készítettünk. Az interjúk átiratait tartalomelemzéssel, a MAXQDA szoftver és a Saldaña-féle ciklikus kódolási módszer segítségével dolgoztuk fel. A mediációs kódok között a kontroll és a tudatosság hiánya fordult elő leggyakrabban (37%), ezt követte a szeparáció (28%) – amikor a gyermeket az eszköz segítségével foglalják le, hogy a szülők elvégezhessék teendőiket – és a stratégia nélküli nevelés (22%), amelyhez a válaszadók gyakran szülői tehetetlenséget társítottak. A szakirodalomban pozitívan értékelt aktív, oktató mediáció ritkán jelent meg a beszámolókban (4%). Az eredmények arra utalnak, hogy a szülők támogatásra szorulhatnak, és a nehézségek nem kizárólag a technológiához, hanem a tudatos nevelési stratégia hiányához is kapcsolódnak. A kutatás tanulságai alapján indokolt lehet szülőcsoportos tréningek és olyan átfogó tanulási környezet kialakítása, amely a puszta képernyőidő-korlátozás helyett a családi nevelési rendszer egészére reflektál, fejleszti a szülői forráskritikát, és a mediációt a szülő–gyermek kapcsolatot építő, közös jelentésalkotási térként értelmezi.