Attila Majoros

Bevezetés: A húgyhólyag-extrophia születéskor felismert fejlődési rendellenesség, amely gyakran társul egyéb szervek eltéréseivel. Az állapot mielőbbi rekonstrukciót kíván, azonban a műtéten átesett páciensek közel felénél várható későbbiekben urológiai- és/vagy fertilitási szövődmény. Egyik ilyen a neurogén húgyhólyag-diszfunkció. Kezelésére bár kevésbé invazív eljárások is léteznek, fiatalkorban gyakrabban választják a tartósabb eredmény reményében a húgyhólyag-augmentációt. Esetismertetés: A Semmelweis Egyetem Urológia Klinikáján jelentkezett 24 éves nőbeteg teljes inkontinencia panaszával. Kórelőzményében többszörös fejlődési rendellenesség szerepelt: húgyhólyag-extrophia, epispadiasis, sphincter-elégtelenség, veseagenesia, vagina duplex, uterus bicornis, csökevényes appendix, későn záródó foramen ovale, gerinc- és medencecsontok komplex morfológiai zavara, valamint számfeletti kézujj. Gyermekkorában többlépcsős rekonstrukciós műtétet végeztek. Urodinámiás vizsgálattal csökkent húgyhólyag-kapacitás, detrusor hiperaktivitás és sphincter-elégtelenség igazolódott. Kezelési tervként a húgyhólyag-augmentáció és katéterezhető hasfali kontinens sztóma kialakítása mellett döntöttek. A beteg csökevényes appendixe Mitrofanoff-sztóma létrehozására alkalmatlan volt. Így a húgyhólyag-augmentációját követően a kirekesztett ileumszakasz orális végéből készítettek katéterezhető vizeletes sztómát. Szövődménymentes műtét segítségével az urológiai funkciózavart megoldották, azonban a nőgyógyászati szervek rekonsturkciója még hátra van. Következtetések: Húgyhólyag-extrophia talaján kialakult neurogén alsó húgyúti funkciózavar esetén, a húgyhólyag kirekesztett bélszakasszal történő augmentációja és katéterezhető hasfali kontinens sztóma készítése jó eredményt biztosító, választható módszer főként fiatal betegeknél.

Jelen összefoglalás olyan kivizsgálási és kezelési javaslatokat fogalmaz meg, amely urológus szakorvosjelölteknek és szakorvosoknak szól, annak reményében, hogy segítsen eligazodni a változatos tünetek korszerű kivizsgálásában és a számos kezelési lehetőség közül a beteg számára legmegfelelőbb, egyénre szabott terápia megtalálásában.

Lymph node (LN) status is the most significant prognostic factor for invasive urothelial bladder cancer (UBC); however, the optimal extent of LN dissection (LND) is debated. We assessed circulating matrix metalloproteinase-7 (MMP-7) as a prognostic factor and decision-making marker for the extent of LND. Preoperative serum MMP-7 levels were determined in two independent UBC cohorts (n = 188; n = 68) and in one control cohort (n = 97) by using the ELISA method. A systematic review and meta-analysis on the prognostic role of circulating pretreatment MMP-7 levels were performed. Serum MMP-7 levels were higher in patients compared to controls (p < 0.001) with the highest levels in LN-positive cases. Half of LN-positive UBC patients had low MMP-7 levels, whereas the survival of LN-negative patients with high serum MMP-7 findings was poor. MMP-7 levels were independently associated with poor survival in both cohorts (p = 0.006, p < 0.001). Accordingly, our systematic review of six eligible publications revealed a 2.5-fold higher mortality risk in patients with high MMP-7 levels. In conclusion, preoperative MMP-7 level is a validated and independent prognostic factor in urothelial cancer. It cannot be used to decide between regional or extended LND but may be useful in identifying LN-negative high-risk patients with potentially undetected metastases.

Összefoglaló. Bevezetés: A hiperaktív húgyhólyag szindróma népbetegség mértékű probléma, mely jelentősen rontja az érintettek életminőségét. A konzervatív, gyógyszeres kezelés eredménytelensége esetén másodvonalbeli terápiaként a minimálisan invazív botulinumtoxin intradetrusor injekció javasolható. Célkitűzés: A nem neurogén eredetű hiperaktív (túlműködő) hólyag szindróma miatt végzett botulinumtoxin intradetrusor injekciós kezelés hatékonyságának, biztonságosságának felmérése saját beteganyagunkon, és annak vizsgálata, hogy az eredményességet befolyásolják-e a vizsgált preoperatív paraméterek. Módszer: Egy retrospektív vizsgálat során összegyűjtöttük 33, intradetrusor BOTOX^® injekción átesett betegünk perioperatív adatait (életkor, testtömegindex, kísérő betegségek, anatómiai eltérések, korábbi műtétek, panaszok, urodinámiás leletek). Az eredményesség és a posztoperatív komplikációk felmérése a betegdokumentáció, telefoninterjúk, kérdőívek segítségével történt. A statisztikai analízis során kapott eredményeket p0,05), 6 betegnél észleltünk hólyagkatéterezést nem igénylő residuumot (p = 0,024). Az urgencia, ’urge’ incontinentia, pollakisuria, nycturia előfordulása és mértéke, a vizeletincontinentia miatti betéthasználat szignifikánsan csökkent (pMegbeszélés: A tüneti javulás eredményei megegyeznek az irodalmi adatokkal, a nemzetközi publikációkban közölt eredményekhez képest is jobb mellékhatásprofil pedig az óvatosabb betegszelekcióval és részletesebb kivizsgálással magyarázható. Következtetés: A botulinumtoxin-A-terápia hatékony, biztonságos, minimálisan invazív kezelése a terápiarefrakter hiperaktív hólyag szindrómának. Nem sikerült olyan preoperatív faktort azonosítanunk, mely szignifikáns hatással bírna a kezelés eredményességének előrejelzésére. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1459–1465. Summary. Introduction: Overactive bladder syndrome is an endemic phenomenon, which has a significant impact on the quality of life. In cases where conservative treatment fails, intradetrusor onabotulinumtoxinA injection can be used as second-line therapy. Objective: To assess the safety and efficacy of onabotulinumtoxinA treatment in the management of non-neurogenic detrusor overactivity among our patients. Also, to examine the influence of perioperative factors on the effects of the efficacy. Method: We have retrospectively collected the perioperative data of 33 patients treated with intradetrusor BOTOX^®. The assessment of the efficacy and complications was done by the examination of patient files and questionnaires. The results obtained during the statistical analysis were considered significant for pResults: We have not experienced notable complications after the procedures. Only 6 patients had residual urine (p = 0.024), none of them needed to be catheterized. We have observed significant decrease in the incidence of frequency, nocturia, urgency and incontinence, just as in the number of pads needed daily (pDiscussion: Our results considering the relief of symptoms are well in line with international data. The fact that our rate of complications is – in international comparison – outstanding can be explained by a more careful patient selection and thorough preoperative assessment. Conclusion: OnabotulinumtoxinA therapy is a safe and effective solution of therapy-refractory overactive bladder. We could not identify any perioperative factor to predict postoperative efficacy of therapy. Orv Hetil. 2021; 162(36): 1459–1465.

Voiding disorders affect millions of people worldwide. Inflammation can impair urinary bladder functions and contribute to the development of detrusor overactivity. The effects and signal transduction of inflammatory lipid mediator isoprostanes were studied in human and murine urinary bladders ex vivo. We found that isoprostanes evoke contraction, an effect mediated by thromboxane prostanoid receptors. The G_12/13-Rho-Rho kinase signaling pathway plays a significant role in mediating the contraction and therefore may be a potential therapeutic target.