Gábor László Vasárus

A zártkertek a hazai településszerkezet átmeneti terei: nem csupán agrárcélt szolgálnak, de ökoszisztéma-szolgáltatásokat is biztosítanak. Ugyanakkor, a pihenő- és lakófunkció térnyerése, az informális építkezés dinamikus tájhasználati változásokkal jár. E területek jogi státusza azonban évtizedek óta rendezetlen, a sokszor módosított és egyre újabb normákkal kiegészített jogalkotás töredezett, túlzottan részletező normái jogbizonytalanságot generálnak, akadályozzák a koherens településfejlesztést és a klíma‐ adaptációs célok megvalósítását. A kutatás a szakirodalmi megállapítások és az aktuális jogi helyzet összevetésével két hipotézist vizsgál. Egyrészt, arra a kérdésre keres választ, hogy a területi differenciálás hiánya fokozza-e a jogi és valós állapot közötti eltérést, a térbeliség figyelembevételének hiánya csökkenti-e a jog hatékonyságát? Másrészt, a jogi komplexitás megnehezíti-e annak alkalmazását, fokozza-e a meglévő környezeti és társadalmi problémákat? A jogi helyzet és a szakirodalom összevetése alapján a normakeret a hiperlexis jelenségének jellemzőit mutatja. A túl sok és komplex szabály nem csupán elméleti probléma, hanem gyakorlati következményekkel is jár. A szabályozási hiányosságok felerősítik a fragmentált térszerkezet következményeit, lassítják és költségesebbé teszik a településfejlesztési beavatkozások kivitelezését. A nemzetközi ajánlások alapján a szabályozás egyszerűsítése, a helyi viszonyok figyelembevétele és az önkormányzati mozgástér bővítése szükséges. A zártkertek példája nem egyedi: a településfejlesztés hatékonyságát korlátozó jogi diszkrepancia rendszerszintű jelenség, és nem pusztán hazai sajátosság.

This paper examines a relatively overlooked aspect of the post-socialist demographic transition in Hungary: the socioeconomic changes and segregation processes occurring in the outskirts of urban areas. Outskirts primarily consist of transport infrastructure, agricultural land, and natural spaces and are regulated differently from inner urban areas, which encompass the majority of the urban fabric. However, certain specialised outskirts have become permanently inhabited over the course of history. On the edges of developing urban centres, these inhabited outskirts, which are characterised by a unique mix of amenities and detriments and missing services as well, became a destination for a diverse range of immigrants. Through field research and semi-structured interviews conducted in four Hungarian agglomerations, this study explores the social changes and emerging patterns of segregation in this distinctive part of the rural-urban fringe. The findings point to an erosion of social capital, increasing spatial differentiation, and segregation. The paper also points out that while many interviewees conflated deprivation with ethnicity, this perception is not supported by other evidence.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás ma már mindenütt sürgető feladat, azonban vannak olyan térségek, ahol különösen nehéz a kedvezőtlen hatások enyhítése. Ilyen a Duna-Tisza közi Homokhátság (röviden Homokhátság, vagy DTkH), amely európai viszonylatban is kifejezetten sérülékeny, súlyos környezeti gondokkal küzdő földrajzi régió. A Homokhátság szemiarid övezeteiben évtizedek óta vízhiánnyal küzdenek, és ezzel összefüggésben összetett gazdasági és társadalmi problémák sora jelent meg. Mindezért úgy gondoljuk, hogy a térség fokozott figyelmet, átgondolt területi tervezést és vidékfejlesztési gyakorlatot igényel. Ugyanakkor kutatási tapasztalataink azt mutatják, hogy a térség kihívásaira az elmúlt évtizedekben nem sikerült érdemi választ adni. Az elmaradásokat látva, munkánk célja, hogy bemutassuk azon tényezőket, amelyek gátolták, vagy lassították a problémák kezelését. A szakemberekkel történt interjúink (n=14), valamint az érintett önkormányzatokkal folytatott kérdőívezésünk (n=56) tanulságai rámutatnak, hogy a régóta fennálló konfliktusokat az Európai Uniós források sem tudták enyhíteni. A területi tervezés hiányosságai és hibái a helyi autonómia csökkenéséhez és a települések polarizációjához vezettek. A fenntartható környezet- és vízgazdálkodásra, valamint klímaadaptációra tett próbálkozások nem hoztak áttörést, így a társadalmi-gazdasági megújulás jelei elsősorban csak egy-egy sikeresebb városban és azok agglomerációjában láthatók. Az eddigi fejlesztések túlzottan gazdasági-, illetve agrár fókuszúak voltak, az egyes ágazatokat pedig külön-külön kezelték, így a komplex térségi kihívásokra nem születtek átfogó megoldások.

The objective of this paper is to study spatial diWerences in climate vulnerabilitywithin Hungary. Three components were examined: the vulnerability of the general populace, theagricultural sector and lakeside tourism. The CIVAS methodology was employed, whereinvulnerability is defined as the composite outcome of exposure to the changes in the climaticparameters, the environmental, social and economic sensitivity to these changes, and thecapability to adapt to these changes. Exposure is interpreted as the character, magnitude and rate of climate change. To measureexposure, indicators such as the projected average yearly mean temperature for 2071-2100, theincrease in the average yearly mean temperature as well the projected susceptibility to droughts were selected. Sensitivity includes a broad spectrum of environmental, social and economic aspects. Its selected indicators are the following: the projected share of elderly individual, imperviousness of the urban fabric, soil drought sensitivity, crop climate sensitivity, employment in agriculture and tourism. For describing adaptation capability, Human Potential Index and Standard Agricultural Output were selected. The projected changes in exposure align with recent observations. Based on interpolateddata of the weather stations, the mean yearly temperature of Hungary increased by 0.8 degreesfrom 2002-2011 to 2012-2021. The included scenarios indicate a further significant future increase in the mean temperature. In contrast to this, the observed and forecasted shifts in precipitation patterns exhibit a more pronounced spatial heterogeneity. The eastern-northeastern part of the country may have to deal with a significant decrease; while conversely, the western-southwestern part of the country might even experience a heightened level of rainfall. This leads to increasing spatial differences in drought susceptibility, with particular emphasis on the central parts of the Hungarian Plain, where more severe droughts are to be expected. The spatial differences in exposure were adjusted by the indicators of sensitivity and adaptive capacity which added more spatial heterogeneity and accentuated the distinctions. E tanulmány célja a magyarországi klímasérülékenység területi különbségeinek feltárása. Ehhez három komponenst vizsgáltunk meg: a lakosság, mezőgazdaság és a tóparti turizmus klímasérülékenységét. Kutatásunkhoz a CIVAS modellt adaptáltuk, ami a sérülékenységet a klímaváltozás összetevőinek való kitettség, a változással szembeni környezeti, társadalmi és gazdasági érzékenység, valamint a változásokhoz való alkalmazkodási képesség összesített hatásaiként defniálja.A tanulmány klímakitettséget ábrázoló indikátorai egybevágnak a közelmúlt trendjeivel. A felhasznált forgatókönyvek az ország egész területére további intenzív hőmérsékletnövekedést vetítenek előre. Ezzel szemben a csapadék változása a közelmúltban és a jövőben is jóval differenciáltabb mintázatot mutat: az ország keleti, északkeleti harmadában számottevő csökkenéssel, az ország nyugati, délnyugati részében akár növekedéssel is lehet számolni. A hőmérséklet- és csapadékváltozás trendjeinek megfelelően az aszálykitettség várható változása is jelentős térbeli differenciát mutat, az Alföld közepének kiemelkedő kitettségével. Az érzékenység és az adaptációs képesség indikátorai felhasználásával fnomítottuk a klímasérülékenység egyes komponensek szerinti területi mintázatát. A három komponens vizsgált szerint erősen klímasérülékeny területek jelentős átfedést mutatnak. Kiemelendő a Dél- és Közép-Alföld sérülékenysége, valamint a nagyfokú érzékenység és a gyenge alkalmazkodóképesség miatt az Északi-középhegység egyes településcsoportjainak klímasérülékenysége. Külön kiemelendő a Balaton környezete, ahol a lakossági és mezőgazdasági klímasérülékenység mellett a tóparti turizmusból eredő klímasérülékenység is kockázatot jelent.

Hazánkban a közigazgatásilag önálló települések magját alkotó belterületek mellett külterületeken és a korábban önálló falvakból létrehozott egyéb belterületeken is nagy számú népesség él. A rendszerváltás után felgyorsuló elővárosi fejlődés átszabta e külterületek fejlődési útjait. Bár e lakott helyeken az agglomerációk populációjának csak kis része él, mégis ide irányult a migráció egy jelentős része vidéki városaink esetében. Az itt található telkek olcsósága és a laza szabályozás miatt a városokból kiszoruló és az ország perifériájáról beköltöző elesett, kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetű személyek nagyobb arányban költöztek e helyekre. Ugyanakkor e területek a tehetős életmódváltás céljával a városból érkezők számára is vonzók, hiszen adott ingatlant is kisebb költséggel lehetett megvásárolni Amellett kívánunk érvelni, hogy a vonatkozó ingatlan-nyilvántartási, földügyi és építésügyi jogszabálykeret a kurrens módosítások után egy olyan területhasználati formát kíván konzerválni, amely tulajdonképpen már csak nyomokban létezik, miközben az állandó lakóhellyé vált külterületeken a népesség napi életét akadályozza. Elemzésünk során be kívánjuk bizonyítani a szakirodalmi előzmények és az előírások összevetésével, hogy a vonatkozó jogszabályok nem képesek a megfogalmazott célokat megvalósítani (a népességmegtartás erősítése), sőt számos esetben épp ez ellen hatnak, valamint bizonyos formulák a településfejlesztési beavatkozásokat is lassítják, azok hatásainak kiaknázását nehezítik. E folyamatok azért is érdemelnek nagyobb figyelmet, mivel a változások által érintett külterületeken találhatóak a városok azon zöldfelületei, melyek a városi szétterülés kedvezőtlen hatásainak – így például a hősziget jelenségnek – a mitigációjában jelentős szerepet töltenek be.

A BTG (БТГ – Батальонная тактическая группа; Battalion Tactical Group), azaz a zászlóaljharccsoport egy összfegyvernemi ideiglenes katonai egység, amelynek szervezeti felépítése az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, a 2010-es évek létszámhiányához igazodva alakult ki az orosz hadseregben. A jelen tanulmány célja a 2015 és 2022 augusztusa közötti események alapján kialakított általános kép felvázolása a BTG-k szervezeti felépítéséről, és adalékok szolgáltatása a későbbi műveletek értékeléséhez. Bár a 2022. évi háború első napjaiban, a kelet-ukrajnai harcokban sikeresen oldották meg a támadó műveleteket, a nagy tűzerő és a jelentősmobilitás révén azonban bizonyos hiányosságok is felszínre kerültek. A hadrendi formáció mögött álló elképzelés helyesnek tűnik, azonban tovább fejlesztendő.

The BTG, or Battalion Tactical Group, is a combined-armed formation. The organizational structure of the BTGs was developed in line with the experience of the past decades, adapting to the manpower shortage in the Russian army in the 2010s. The purpose of this study is to outline the general picture of the organizational structure of the BTGs based on the events between 2015 and August 2022, and to provide supplements for the evaluation of subsequent operations. The BTGs successfully conducted offensive operations due to their significant firepower and mobility in the conflicts in Eastern Ukraine and in the early days of the 2022 war. However, certain shortcomings also surfaced. Therefore, while the concept behind the tactical formation appears sound, it needs further development. A BTG (БТГ – Батальонная тактическая группа; Battalion Tactical Group), azaz a zászlóaljharccsoport egy összfegyvernemiideiglenes katonai egység, amelynek szervezeti felépítése az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, a 2010-es évek létszámhiányához igazodva alakult ki az orosz hadseregben. A jelen tanulmány célja a 2015 és 2022 augusztusa közötti események alapján kialakított általános kép felvázolása a BTG-k szervezeti felépítéséről, és adalékok szolgáltatása a későbbi műveletek értékeléséhez. Bár a 2022. évi háború első napjaiban, a kelet-ukrajnai harcokban sikeresen oldották meg a támadó műveleteket, a nagy tűzerő és a jelentős mobilitás révén azonban bizonyos hiányosságok is felszínre kerültek. A hadrendiformáció mögött álló elképzelés helyesnek tűnik, azonban tovább fejlesztendő.

A hazai településhálózat sajátossága, hogy a települések magját alkotó belterületek mellett a külterületeken és a belőlük létrehozott egyéb belterületeken is életvitelszerűen laknak. A vidéki centrumok újrastruktúrálódó peremterületein a térfolyamatok települési szint alatt is differenciálódnak, gyorsan városiasodó terek mellett rurális zárványok alakulnak ki. Kutatásunk során Győr, Szeged, Zalaegerszeg valamint Hódmezővásárhely és környezetük mintaterületén vizsgáltuk meg, hogy a szegregáció hogyan jelenik meg a helyi lakosság és a döntéshozók diskurzusában, továbbá megpróbáltuk feltárni néhány, a szegregáció fennmaradásához hozzájáruló településföldrajzi és jogi tényezőt. A felmérés alapján az etnikai szegregáció mellett jelentős a jövedelmi különbségekre visszavezethető elkülönülés, és esetenként a külterületek földrajzi izolációja miatt az ott élők súlyos hátrányokat szenvednek el. 1990 után és a 2008-ban kibontakozó pénzügyi válság következtében a prekariátushoz tartozó háztartások nagy arányban áramlottak ezekre a területekre, nagyrészt a városból kiszorulók, vagy a távoli vidéki falvakból az elhelyezkedés reményében érkezők. A társadalmi tőkék torzult jellegéből adódóan a megkötő tőke túlereje, a városvezetők társadalmi problémák felett „szemet hunyó” gyakorlata mellett a földügyi és építészeti szabályozás is hozzájárult ahhoz, hogy a rendszerváltástól napjainkig szegregátumok alakuljanak ki, azonban a helyi diskurzusban jóval több területet tartanak számon szegregátumként, mint ahány a terepi felmérés alapján ténylegesen annak tekinthető.

Suburbanization is one of the most prominent processes of post-socialist urban development, leading to the deconcentration of people, capital, as well as productive and non-productive activities within the functional urban area. This phenomenon also has a significant impact on the traditional rural landscape and leads to environmental and social sustainability challenges. Outmigration from the city center to the rural municipalities of the agglomeration ring is already a thoroughly studied topic. However, less attention is given to migration processes not crossing municipal borders. In Hungary, a significant fraction of them is driven by similar motivations as “traditional” suburbanization. Such movements include flows to built-up residential areas that are physically separated from the urban core. Due to their peculiar development path, the inhabited outskirts can also become destinations for within-city migration. This kind of mobility can be considered suburbanization within the city limits. Because of the general lack of data, this phenomenon is seldom researched. However, this study attempts to address this gap. The prevalence of this process in Hungary is explored by analyzing national statistical data sources. Four case studies are selected for detailed examination—Győr, Zalaegerszeg, Kecskemét, and Szeged. GIS methods, field examinations, surveys, and expert interviews are used to get a detailed picture of the demographic and land cover change processes, as well as the distinctions between the destination areas of the case studies. A comparison of the results drawn from the different methods reveals that land use change in the study area is more widespread than what the land cover datasets indicate. The findings indicate that the Corine Land Cover categories describing mixed land use—especially complex cultivation patterns—are not able to capture the drastic function shift caused by intense suburbanization. Different environmental and social sustainability issues are identified depending on the economic status of the outmigrants. This paper also sheds some light on the urban planning considerations of this emerging challenge.