András Jánosi

Background: Dual antiplatelet therapy (DAPT), combining aspirin with a P2Y12 receptor inhibitor (P2Y12i), remains central to the management of acute myocardial infarction (MI), especially in patients undergoing percutaneous coronary intervention (PCI). However, the pharmacodynamic response to antiplatelet therapy may vary with body composition. This study investigates the association between body mass index (BMI) and clinical outcomes in MI patients treated with PCI and DAPT. Methods: This retrospective cohort study analyzed data from 52,119 MI patients treated with coronary stenting from 2014 to 2021, sourced from the Hungarian Myocardial Infarction Registry. Patients were stratified into clopidogrel-based (n = 44,480) and potent P2Y12i-based (prasugrel or ticagrelor; n = 7639) DAPT cohorts. Clinical outcomes—including 12-month mortality and ischemic events—were assessed across BMI categories. Kaplan–Meier analysis and LASSO Cox regression identified predictors of mortality, while decision curve analysis (DCA) evaluated the net clinical benefit of potent P2Y12i across BMI strata. Results: Univariate and multivariate Cox regression analyses identified BMI and potent P2Y12i treatment as significant predictors of 365-day mortality, with higher BMI associated with lower observed rates of mortality, major adverse cardiovascular events (MACEs), and stroke. However, higher BMI was also associated with an increased risk of repeat revascularization and PCI. This study found that the protective effect of potent P2Y12i treatment was consistent across different BMI categories. Conclusions: In patients with MI undergoing PCI, elevated BMI was paradoxically associated with more favorable short-term outcomes, including reduced mortality. Potent P2Y12i therapy demonstrated a consistent benefit across BMI categories, supporting its broad application irrespective of body mass.

Bevezetés: A szívinfarktusos betegek kezelésének eredményességét, életkilátásait jelentősen befolyásolja a teljes ischaemiás idő, amelyet a panasz kezdetétől az ér megnyitásáig számítunk. Célkitűzés: Vizsgálatunkban a teljes ischaemiás idő összetevőinek hosszát elemeztük, és összehasonlítottuk az 5 évvel korábbi vizsgálat eredményeivel. Módszer: 2022. 07. 01. és 2023. 06. 30. közötti időszakban 8705 (4334 [49,8%] STEMI, 3428 [39,4%] nő) infarktusos beteget regisztráltunk, akiknél a teljes ischaemiás idő összetevőinek számításához minden adat rendelkezésre állt. Az idők esetén a mediánértéket és a nevezetes kvartiliseket (alsó kavartilis Q1 és felső kvartilis Q3) adtuk meg, előző tanulmányunkhoz hasonlóan. A diagnózist a kórházi kezelés során állapították meg a kezelőorvosok az érvényes kritériumok alapján. Vizsgáltuk a panasz kezdetétől a mentőszolgálat értesítéséig eltelt időt (a beteg késlekedése), a mentő helyszínre érkezésének (M1) és a helyszíni ellátás (M2) idejét, valamint a helyszínről a kórházi felvételéig eltelt időt (M3). A kórházi ellátás értékelésénél a felvétel és az ér megnyitása között eltelt időt („ajtó–tű idő”) adtuk meg. Az adatokat országos és megyei bontásban is megadtuk. Eredmények: STEMI-betegeknél országosan a betegek késésének mediánértéke 140 perc (Q1: 51; Q3: 458) volt. A mentő helyszínre érkezési idejének mediánértéke 13,2 perc (Q1: 8,0; Q3: 21,1), a helyszíni ellátás idejének mediánértéke 25,5 perc (Q1: 17,6; Q3: 34,9), a helyszínről a kórházba érkezés idejének mediánértéke 31,0 perc (Q1: 19,5; Q3: 43,7) volt. A helyszínre érkezés tartománya 8,8–17,9 perc között változott a különböző megyékben. STEMI-betegeknél a medián ajtó–tű idő országosan 51,5 perc (Q1: 28,7; Q3: 121,7) volt. Az NSTEMI-csoportban a betegek késlekedésének mediánértéke 373 perc (Q1: 106; Q3: 1184), a helyszínre érkezési idő 14,2 perc (Q1: 8,5; Q3: 24,8) volt. STEMI esetén a betegek késlekedése – a korábbival összehasonlítva – közel 40 perccel nőtt (101 vs. 140 perc), a mentő helyszínre érkezésének mediánértéke (13,0 vs. 13,2 perc) érdemben nem változott. Az ajtó–tű idő a jelen vizsgálatban közel 15 perccel volt hosszabb, mint korábban (37,0 vs. 51,5 perc). A STEMI-betegcsoportban a kezelések 4,1%-ában 2 órán belül, 38,3%-ában 4 órán belül került sor az ér megnyitására. Következtetés: A teljes ischaemiás idő tekintetében a betegek késlekedése a meghatározó tényező, emiatt a kezelések jelentős részében nem az optimális időben került sor a revascularisatióra. Orv Hetil. 2025; 166(25): 963–969.

Dual antiplatelet therapy (DAPT), which is essential in AMI management, combines aspirin with a P2Y12 receptor antagonist. This study compared the effectiveness of potent P2Y12 inhibitors versus clopidogrel in AMI patients treated with percutaneous coronary intervention (PCI). Methods: 65,986 AMI patients included in a nationwide prospective registry who underwent PCI and received DAPT were studied. In total, 9,014 patients received potent P2Y12 inhibitors, and 56,074 received clopidogrel. This study focused on mortality, recurrent myocardial infarction, stroke, repeat revascularization, and major adverse cardiovascular events (MACE) over seven years. The analysis utilized unadjusted models and inverse probability of treatment weighting (IPTW) to compare prognosis, and decision curve analyses were constructed to aid clinical decision making. Results: Potent P2Y12 inhibitors significantly reduced mortality risk (unadjusted hazard ratio (HR): 0.58; IPTW HR: 0.68) and MACE (unadjusted HR: 0.66; IPTW HR: 0.78). Diabetic patients showed greater benefits (HR:0.45). In patients at high bleeding risk, the mortality rate was 13% (HR: 0.87, p = 0.08). For patients aged 75–79, the HR for mortality was 0.82, whereas for those aged >80 years, it was 0.79, indicating significant mortality risk reduction. Similar trends were observed for MACE. Conclusion: This study demonstrated that potent P2Y12 inhibitors are more effective than clopidogrel in reducing mortality and MACE in patients with AMI and underscored their potential role in improving outcomes across diverse patient subgroups. The trend was consistent even during the COVID-19 pandemic. These findings highlight the need for personalized DAPT strategies, particularly for high-bleeding-risk patients, and challenge current guidelines favoring clopidogrel use in older patients.

A szerzők összefoglalják a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter létrehozásának és működésének fontosabb adatait. Az online rendszerben kötelező jelleggel minden egészségügyi szolgáltató részt vesz, ahol heveny szívinfarktus miatt betegeket kezelnek, vagy a patológiai vizsgálat során akut szívinfarktust diagnosztizálnak. Jelenleg a regiszter adatbázisában 153 055 beteg adatával rendelkezünk. A regisztrált események 47%-a ST-elevációval járó (STEMI), míg 53%-a ST-elevációval nem járó (NSTEMI) szívinfarktus. Az évek során a regiszter adatbázisának teljessége a finanszírozott kezelésekhez viszonyítva 88–93% között volt. A katéteres érmegnyitás a STEMI-betegek 82,8%-ában, az NSTEMI-betegek 58,2%-ában történt meg. A betegek rehabilitációjának aránya elmarad a kívánatostól, mivel jelenleg szervezett rehabilitációs kezelés csak fekvőbeteg-intézetben történik. Az intézeti rehabilitációs ellátásban a STEMI-betegek 45,2%-a, az NSTEMI-betegek 29%-a részesült. A teljes 1 éves halálozás 2022-ben STEMI esetén 21,9%, NSTEMI esetén 24,5% volt. Amennyiben katéteres érmegnyitás történt, lényegesen kisebb volt a halálozás (17,1%, illetve 14,4%). A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter a betegellátás minőségbiztosításának fontos eszköze, és egyben megteremti az epidemiológiai kutatás lehetőségét. Orv Hetil. 2024; 165(24–25): 944–949.

Bevezetés: Az infarktusos betegek társadalmi-gazdasági helyzetének fontosságát – a betegellátás és a prognózis tekintetében – több nemzetközi tanulmány igazolta. Magyarországon ilyen jellegű országos vizsgálat – ismereteink szerint – még nem történt. A probléma tanulmányozását az tette lehetővé, hogy 2014. január 1-jétől az infarktusdiagnózissal kezelt betegek adatainak rögzítése kötelező minden ellátó számára a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában. Célkitűzés: A szerzők jelen tanulmányukban arra kerestek választ, hogy Magyarország 174 járásának és 23 fővárosi kerületének komplex fejlettségi indexe (KFI) befolyásolja-e az infarktusos betegek ellátását és prognózisát. Módszer: A szerzők a Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott KFI-k alapján a járásokat alacsony (KFI_A), közepes (KFI_K) és magas (KFI_M) KFI-jű csoportokba osztották. Vizsgálták ezen területi egységekben a szívinfarktus incidenciáját, a kórházi ellátást és a betegek prognózisát. A Nemzeti Szívinfarktus Regiszterben (NSZR) 2015 és 2019 között 66 253 olyan, infarktus miatt kezelt beteg szerepelt, akinek lakóhelyét az irányítószám alapján egyértelműen sikerült azonosítani és meghatározni, hogy az melyik járásban van. A vizsgált populációban 29 101 beteg ST-elevációval járó (STEMI), 37 152 beteg ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus miatt kapott ellátást. Eredmények: A STEMI életkorral korrigált incidenciája – a 15 évnél idősebb népességben – a KFI_A csoportban 68,8/10 000 lakos/év, a KFI_M-csoportban 52,7/10 000 lakos/év volt. Az NSTEMI-betegcsoport mindhárom KFI-alcsoportban közel azonos incidenciaértékeket találtak (69,5, illetve 67/10 000 lakos/év). A percutan coronariaintervenció gyakorisága a STEMI-diagnózis esetén nagyobb volt, mint NSTEMI-ben, de a csoportokon belül a KFI nem befolyásolta e kezelés elvégzését. STEMI esetén a katéteres beavatkozás elvégzésének aránya a KFI_A, KFI_K és KFI_M alcsoportokban 83,5%, 83,7%, 83,5%, NSTEMI esetén 57,4%, 57,7%, 57,3% volt. A halálozás vizsgálatakor Cox többváltozós, regressziós elemzést végeztek. A KFI egyik infarktustípus esetén sem befolyásolta a 30 napon belül bekövetkezett halálozást: STEMI esetén a ’hazard ratio’ (HR) 0,906 és 0,914 (p = 0,04659; p = 0,04686), NSTEMI esetén 1,067, illetve 1,001 (p = 0,16520; p = 0,98933) volt. STEMI-diagnózis esetén a 30–364 napos, illetve az első éven túli időszakban bekövetkező halálozás tekintetében a KFI_M-régióban a halálozás kockázata szignifikánsan alacsonyabb volt (HR = 0,822 és 0,816), mint a KFI_A-járásokban (p = 0,00096 és p = 0,00001). NSTEMI-diagnózis mellett az 1 éven túli halálozás kockázata esetén találtak különbséget: a KFI_A- és a KFI_M-járások összehasonlításakor ez utóbbi területen a halálozás HR-értéke 0,876 volt, ami szignifikánsan (p = 0,00029) alacsonyabbnak bizonyult, mint a KFI_A-járásokban megfigyelt érték. Következtetés: A KFI önálló prognosztikai jelentőséggel bír az infarktus miatt kezelt betegek késői prognózisának meghatározásában. Orv Hetil. 2022; 163(47): 1862–1871.

Összefoglaló. Bevezetés: Szívinfarktust túlélt betegeknél a thrombocytaaggregáció-gátló (TAG-) kezelésnek fontos szerepe van az újabb ischaemiás események megelőzése szempontjából. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a kórházi távozás idején a betegek milyen arányban részesültek clopidogrel-, prasugrel- és ticagrelorkezelésben, és az utánkövetés ideje alatt milyen arányban folytatták a javasolt terápiát. Módszer: A Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatbázisában 2018. 01. 01. és 2020. 12. 31. között 39 308 olyan, infarktus miatt kezelt beteget tartottunk nyilván, aki egészségügyi azonosító számmal rendelkezett, és szívkatéteres centrumban kapott ellátást. Eredmények: 16 273 betegnél ST-elevációval (STEMI), 20 305 betegnél ST-elevációval nem járó (NSTEMI) infarktus volt. A betegek 80%-a hypertoniás volt, minden harmadik betegnél diabetes mellitus (35%), illetve csökkent vesefunkció (30%) igazolódott. A kórházból távozó betegek 36 578 infarktusos eseményénél elemeztük a távozáskor adott TAG-kezelési javaslatot. A STEMI-betegek 96,2%-a aszpirin-, 78,3%-a clopidogrel-, 12,7%-a prasugrel- és 4,3%-a ticagrelorkezelési javaslatot kapott. Az NSTEMI-betegcsoportban 93,9%, 77,7%, 8,3%, 3,2% értékeket találtuk. A speciális feltételek esetén rendelhető gyógyszerek (prasugrel, ticagrelor) esetén az egyes centrumok között jelentős különbségek voltak: a javaslat a prasugrel esetén 1,2–24,3%, a ticagrelor esetén 0,3–10,8% között változott. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatbázisának felhasználásával követtük a gyógyszerkiváltási eseményeket. A gyógyszertámogatási adatok 29 405 betegnél álltak rendelkezésre. Az adherencia vizsgálatakor a leghosszabb időszakot vettük figyelembe, és a türelmi idő 2 hónap volt. Az adherencia-időtartamokat standard túléléselemzési eszköztárral (Kaplan–Meier-féle eljárás) dolgoztuk fel. Az első gyógyszerkiváltást követő 1 évnél a clopidogrel, a prasugrel és a ticagrelor esetében a betegek 76,1%-a, 78,3%-a és 80,9%-a adherens volt a javasolt kezeléshez. Következtetés: Bizonyos TAG-gyógyszerek alkalmazásának gyakorisága jelentősen eltér a különböző intervenciós centrumokban. 1 évvel a kezelés megkezdése után a betegek több mint háromnegyede adherens a kezeléshez. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743–749. Summary. Introduction: In patients who have survived myocardial infarction, platelet aggregation inhibitor (TAG) treatment plays an important role in preventing recurrent ischemic events. Objective: to investigate the proportion of patients who received aspirin, clopidogrel, prasugrel and ticagrelor during the hospitalization and the proportion of patients who continued taking the recommended therapy during follow-up. All patients treated for myocardial infarction who had a medical ID number were included in the study. Results: 16 273 patients had ST-elevation (STEMI) and 20 305 patients had non-ST-elevation (NSTEMI) infarction. 80% of patients were hypertensive. Diabetes mellitus (35%) and impaired renal function (30%) were demonstrated in one in three patients. The TAG treatment recommendation was analysed in 36 578 patients who left the hospital. Clopidogrel 12.7%, prasugrel 4.3%, ticagrelor, 93.9%, 77.7%, 8.3% and 3.2% were found in the NSTEMI group. For medicines available under special conditions (prasugrel, ticagrelor), there were significant differences between centres: the proposal varied between 1.2–4.3% for prasugrel and 0.3–10.8% for ticagrelor. Drug switching events were monitored using the National Institute of Health Insurance Fund database. Pharmacovigilance data were available for 29 405 patients. We considered the longest period in the adherence study, and the grace period was 2 months. Adherence durations were processed using a standard survival analysis toolkit (Kaplan–Meier method). At 1 year after the first switch, 76.1%, 78.3%, and 80.9% of the patients in clopidogrel, prasugrel and ticagrelor were adherents to the recommended treatment. Conclusion: The frequency of use of certain antiplatelet drugs varies significantly across different intervention centres. More than three-quarters of the patients are adherent to treatment 1 year after starting treatment. Orv Hetil. 2022; 163(19): 743–749.

A szerző Nemzeti Szívinfarktus Regiszter adatai alapján az infarktusellátás 2021 éves adatait ismerteti. A vizsgált évben a heveny szívinfarktus diagnózissal finanszírozott kezelések és a regisztrált események száma egyaránt csökkent, a KSH halálozási statisztikájában a szívinfarktus okozta halálozás száma nem változott a 2019-es évhez viszonyítva. A regisztráció teljessége a beszámoló írásakor 83,4%. A szívkatéteres centrumok regisztrációs aktivitása általában eléri vagy megközelíti a 90%-ot, a legjobb regisztrációs aktivitás Szegeden volt, ahol a kezelt betegek 99,5%-ának adatait rögzítették a rendszerben, míg két központban ez az érték (Honvéd Kórház, Győri Megyei Kórház) jelentősen elmaradt a kívánatostól. A STEMI-diagnózis miatt kezelt, kóros koronarográfiájú betegek 99,9%-ánál stentimplantáció történt. A betegek 77,4%-ánál az ér megnyitására 12 órán belül került sor. A felhasznált stentek 99%-a DES volt. Az NSTEMI-diagnózis esetén PCI-kezelés 4191 (63,5%) betegnél történt. Mindkét típusú infarktusnál a koronarográfia radiális behatolásból történt a vizsgálatok több mint 90%-ában. A 2021-es év vonatkozásában fontos, hogy a halálozási mutatók megegyeznek az előző években észlelt értékekkel. A COVID-19-pandémia nem növelte a kórházban kezelt betegek halálozását. Magyarország 2021. július 1-től az EuroHeart adatstruktúrájának megfelelően rögzíti az infarktusos betegek adatait. Jelenleg az adatátadás részletein dolgozunk, miután megkaptuk a magyar hatóságok engedélyét.

Aim To examine the incidence and treatment of acute myocardial infarction (AMI) as well as 30-day and 1-year prognoses of patients in different regions of Hungary. According to the statistical system of the European Union, Hungary can be divided into three major socio-economic regions—west Hungary, central Hungary and east Hungary. Methods and results The Hungarian Myocardial Infarction Registry (HUMIR) is a prospective comprehensive and mandatory disease registry for patients with AMI. The total population of Hungary is currently 9.8 million: 39% live in the eastern region (ER), 31% in the Central region (CR) and 30% in the western region (WR). Population over 30 years, the age-standardised incidence of AMI was 177.5 (175.7–179.3) per 100,000 person-year. During hospital treatment, 82.5%–84.6% of patients with ST-elevation (STEMI) and 54.8%–58.8% without ST-elevation (NSTEMI) myocardial infarction underwent PCI. The total ischaemic time of patients with STEMI was shortest in WR (221 minutes) compared to two other regions (CR:225, ER:262 minutes). In the STEMI group, the 30-day mortality rates of males were lowest in the WR (p = 0.03). If PCI was performed, mortality rates for both sexes were lowest in the WR (p < 0.01; p = 0.04). The 1-year mortality rate in the male population who received PCI was lowest in the WR. In the NSTEMI group, the 30-day mortality rate exhibited no differences. Regarding 1-year mortality, those who underwent PCI in the WR showed the lowest mortality. Conclusion The major regions of Hungary revealed significant differences regarding the incidence, prehospital delay, treatment and mortality of AMI. Logistic regression analysis confirmed the independent prognostic significance of the region on the 30-day mortality of patients with STEMI (Hazard ratio = 0.88, p = 0.0114; CI:0.80-0.97).