Krisztina Verbényiné Neumann

Bolygónk biodiverzitásának csökkenését részint az idegenhonos inváziós fajok megtelepedése és terjedése idézi elő. Ha egy inváziós faj meghonosodott egy új élőhelyen, oly mértékben megváltoztathatja az ökoszisztéma szerkezetét és működését, hogy az az eltávolítás után is hat, visszaszorításuk és kiirtásuk igen körülményessé válik. Az ökológiai restaurációt, ha hatékonyan és fenntartható módon hajtják végre, hozzájárul a biológiai sokféleség védelméhez, valamint az éghajlatváltozás enyhítéséhez, vagy az azzal szembeni ellenálló képesség vagy alkalmazkodóképesség növeléséhez, hatékony módszernek bizonyult továbbá az inváziós fajok visszaszorítása ellen. Az inváziós fajok jelenléte a tájban ugyanakkor veszélyeztetheti a restaurációs célok elérését. Jelen kutatásunkban célunk értékelni, hogy a lokáció, az égtáji orientáció és a távolság függvényében hogyan változik az egyéves és évelő inváziós fajok abundanciája a restaurációs helyszíneken és környékén, továbbá mely faktorokat kell esetlegesen figyelembe venni a restaurációs beavatkozások tervezésénél. Ennek érdekében 2020–2021-ben nyolc kísérleti területet választottunk a Kiskunságban, melyek középpontjától nyolc égtáj irányában, 100 méter hosszú transzektek mentén, egymás melletti 1 m × 1 m-es parcellákban megszámoltuk az egyes özönfajok hajtásainak számát. A kutatásban vizsgált mindhárom táji faktor (lokáció, irány, távolság) szignifikáns összefüggést mutatott az inváziós fajok hajtásszámára vonatkozóan. Az egynyári inváziós fajok a területre jellemző domináns széliránynak (ÉNy-DK) megfelelően orientálódtak a területeken, az évelők esetén ÉK-i dominancia volt. Az inváziós fajok 100 méteren belüli hajtásszáma nem változott ugrásszerűen, vagyis ez várhatóan nem befolyásolja jelentősen a restaurációs törekvések sikerét. A területhatás felhívja a figyelmet arra, hogy egy adott terület élőhelyösszetétele és korábbi története jelentős hatással lehet a restaurációs beavatkozások sikerére.

Predicting how changes in weather patterns and land use jointly impact populations is a pressing task in ecology. Microclimate may play a key role in species’ local persistence by modulating regional weather effects. We lack sufficient empirical evidence to understand the relative effects of landscape structure and habitat conditions on intraspecific trait variation. Using a spatially and temporally replicated demographic dataset, we tested the relative effect of landscape structure (area and connectivity of remnant habitat fragments), microclimate (heat load), and fluctuation in weather conditions (study year) on intraspecific plant trait variation, and we investigated whether the local heat load modulated the weather effects on the studied traits. We performed repeated measurements of stem height, leaf area, number of stems, main inflorescence length and number of primary side inflorescencesof 569 permanently marked individuals of the grassland specialist Salvia nemorosa L. We sampled 13 populations encompassing microhabitats exposed to different heat load levels, over three consecutive years. Mature individuals had fewer stems in isolated, and taller stems in small habitat fragments. High levels of heat load and dry years affected negatively all measured traits, and the negative effects of exposure to high heat load were generally exacerbated in dry years. Exposure to strong environmental stressors could ultimately obscure the real effect of human impact on plant populations. Landscape planning for conservation of dry grassland species should ensure not only improved habitat connectivity but also high-quality habitats with heterogeneous microclimates able to buffer weather extremes.

Tree-of-heaven (Ailanthus altissima) is one of the most dangerous and widespread invasive woody plant species in Europe. Despite the fact that A. altissima is in the focus of an increasing number of research projects, the impact of its mass spread on native vegetation, its diversity, and changes in soil quality are still incomplete. The current study addresses the effects of this invasive species on plant diversity and soil parameters simultaneously. The main objective of our research is to determine the impact of cover and mass of A. altissima on the diversity of each forest layer; the examined soil parameters and on other selected environmental variables. For botanical and pedological investigations we selected nine A. altissima-dominated sites in Central Europe, in the Pannonian Biogeographical Region. Based on our results, it can be stated that fully grown A. altissima-dominated stands can displace other taxa by their shading and allelopathy, thereby reducing canopy layer diversity. The increase in the species richness of the shrub layer had a positive correlation with the diversity of the floor layer and also with the humus and ammonia content of the soil. As the diversity of shrub layer and floor layer positively correlated with many soil parameters, the diverse vegetation of these layers can represent a potential opportunity for the regeneration of areas infected with A. altissima.

Global climate change has unforeseeable ramifications for the ecosystem of our planet Earth. In Europe, more than half of the vascular plant flora may become endangered by the year 2080 as a result of climatic changes. According to the Copernicus Program’s study of European municipalities, Budapest is one of the most affected cities by global warming. Urban climate conditions are considered similar to the changing global climate conditions. To find out how excess heat in urban environments affects the phenological flowering patterns of species we planted specimens representing 6 different life-forms of the Raunkiær system (phanerophytes, chamaephytes, hemicryptophytes, geophytes, hemitherophytes, therophytes). The species of the ex situ experiment were planted in two different mesoclimatic locations, in the ELTE Botanical Garden, Budapest and in the Hungarian University of Agriculture and Life Sciences Gödöllő Botanical Garden. Each life-form was represented by at least 5 species and each species by 5-5 specimens in both locations. By recording phenological data we followed Primack’s method. All the species in the experiment showed an average of 7.62 days earlier flowering onset in Budapest. The maximum of the flowering showed 12.94 days of difference, while the end of flowering showed 2.9 days of difference, with the earlier being Budapest. There is a strong significant difference (P ˂ 0.001) in the onset of the flowering of Globularia cordifolia between the locations, regarding the peaks of flowering there is a strong significance (P ˂ 0.001) for Inula ensifolia, regarding the end of flowering there is a strong significance (P ˂ 0.001) for Polygonatum multiflorum. The average duration of the flowering of all species was 4.72 days longer in Budapest compared to Gödöllő. To clarify other driving forces and the role of abiotic parameters in the flowering phenology patterns, further study is required.