Kornél Lakatos
Current Organizations / Institutes
The organizations/institutes from the scholar's latest article
Kornél Lakatos has a total of 33 co-authors. Here are the top co-authors by number of shared publications:
Vilmos Fülöp
Miskolci Egyetem, Egészségtudományi Kar Miskolc Magyarország
6 shared publicationsGyörgy Végh
Észak-budai Szent János Centrumkórház, Szülészeti-Nőgyógyászati Osztály Budapest Magyarország
5 shared publicationsKathleen Hasselblatt
New England Trophoblastic Disease Center, Division of Gynecologic Oncology, Department of Obstetrics, Gynecology and Reproductive Biology, Brigham and Women’s Hospital, Boston, MA, U.S.A.
3 shared publicationsKevin M. Elias
New England Trophoblastic Disease Center, Division of Gynecologic Oncology, Department of Obstetrics, Gynecology and Reproductive Biology, Brigham and Women’s Hospital, Boston, MA, U.S.A.
3 shared publicationsLászló Kalmár
Észak-pesti Centrumkórház – Honvédkórház, Szülészet-nőgyógyászati Osztály Budapest Magyarország
3 shared publicationsRoss S. Berkowitz
New England Trophoblastic Disease Center, Division of Gynecologic Oncology, Department of Obstetrics, Gynecology and Reproductive Biology, Brigham and Women’s Hospital, Boston, MA, U.S.A.
3 shared publications
Latest Publications
- Open Access
Characteristics, Epigenetics, and Management of Non-Infectious Preterm Birth—Sterile Intrauterine Inflammation and Idiopathic Preterm Birth
Preterm birth is a major cause of neonatal morbidity and mortality, and many spontaneous cases remain idiopathic. Increasing evidence suggests that intrauterine inflammation may occur in the absence of detectable infection, leading to the recognition of sterile intrauterine inflammation as an important mechanism contributing to threatened preterm labor and spontaneous preterm birth. This review summarizes current knowledge regarding the role of damage-associated molecular patterns (DAMPs), alarmins, pattern recognition receptors, inflammasome activation, cellular senescence, and pyroptosis in the initiation of sterile inflammatory pathways associated with labor. Key mediators including HMGB1, IL-1α, fetal cell-free DNA, platelet-activating factor, and S100 proteins appear to promote inflammatory activation within fetal membranes and the amniotic cavity. The review also discusses the emerging contribution of fetal immune activation, maternal–fetal immune dysregulation, maternal microchimerism, and epigenetic mechanisms to idiopathic preterm birth. Current diagnostic and therapeutic options remain limited, and no targeted treatment for sterile intrauterine inflammation has yet been established. Future approaches may include precision biomarkers, multiomics-based risk stratification, targeted immunomodulatory therapies, and modulation of maternal–fetal immune interactions. Improved understanding of sterile inflammatory mechanisms may ultimately support development of personalized strategies to prevent preterm birth and improve perinatal outcomes.
Open AccessCharacteristics, Epigenetics, and Management of Non-Infectious Preterm Birth—Sterile Intrauterine Inflammation and Idiopathic Preterm Birth
Preterm birth is a major cause of neonatal morbidity and mortality, and many spontaneous cases remain idiopathic. Increasing evidence suggests that intrauterine inflammation may occur in the absence of detectable infection, leading to the recognition of sterile intrauterine inflammation as an important mechanism contributing to threatened preterm labor and spontaneous preterm birth. This review summarizes current knowledge regarding the role of damage-associated molecular patterns (DAMPs), alarmins, pattern recognition receptors, inflammasome activation, cellular senescence, and pyroptosis in the initiation of sterile inflammatory pathways associated with labor. Key mediators including HMGB1, IL-1α, fetal cell-free DNA, platelet-activating factor, and S100 proteins appear to promote inflammatory activation within fetal membranes and the amniotic cavity. The review also discusses the emerging contribution of fetal immune activation, maternal–fetal immune dysregulation, maternal microchimerism, and epigenetic mechanisms to idiopathic preterm birth. Current diagnostic and therapeutic options remain limited, and no targeted treatment for sterile intrauterine inflammation has yet been established. Future approaches may include precision biomarkers, multiomics-based risk stratification, targeted immunomodulatory therapies, and modulation of maternal–fetal immune interactions. Improved understanding of sterile inflammatory mechanisms may ultimately support development of personalized strategies to prevent preterm birth and improve perinatal outcomes.
- Open Access
Dynamic Changes in Systemic Inflammatory Indices Predict Residual High-Grade Lesions After Margin-Positive Cervical Conization: A Multicenter Retrospective Study
Background/Objectives: Cervical cancer remains a global health burden. The loop electrosurgical excision procedure (LEEP) is effective for cervical intraepithelial neoplasia. Positive margins often complicate decisions about repeat conization. HPV testing is standard in post-treatment surveillance, but its limited specificity shows the need for additional, cost-effective biomarkers. This study evaluated whether changes in systemic inflammatory indices—platelet-to-lymphocyte ratio (PLR), systemic inflammation response index (SIRI), and systemic immune-inflammation index (SII)—can predict residual high-grade lesions after incomplete excision. Methods: This multicenter retrospective study included 125 patients who underwent repeat surgery after LEEP due to positive margins. Changes in preoperative inflammatory indices (ΔPLR, ΔSIRI, ΔSII) between the first and second procedures were analyzed by the histopathological findings of the second surgery. Group differences were assessed using the Mann–Whitney U test, and receiver operating characteristic (ROC) analysis was used to evaluate discriminatory performance. Results: Significant differences were found in ΔPLR (p = 0.032) and ΔSII (p = 0.048) between patients with and without residual high-grade lesions or invasive cancer. ΔSIRI showed borderline significance (p = 0.050). For invasive cancer alone, ΔSIRI was significantly associated with malignancy (p = 0.035). ROC analysis showed modest predictive performance (AUC ≈ 0.60). Conclusions: Dynamic changes in PLR, SIRI, and SII may be as inexpensive adjunct biomarkers to support risk stratification after incomplete LEEP and can complement HPV testing in certain clinical settings.
Open AccessDynamic Changes in Systemic Inflammatory Indices Predict Residual High-Grade Lesions After Margin-Positive Cervical Conization: A Multicenter Retrospective Study
Background/Objectives: Cervical cancer remains a global health burden. The loop electrosurgical excision procedure (LEEP) is effective for cervical intraepithelial neoplasia. Positive margins often complicate decisions about repeat conization. HPV testing is standard in post-treatment surveillance, but its limited specificity shows the need for additional, cost-effective biomarkers. This study evaluated whether changes in systemic inflammatory indices—platelet-to-lymphocyte ratio (PLR), systemic inflammation response index (SIRI), and systemic immune-inflammation index (SII)—can predict residual high-grade lesions after incomplete excision. Methods: This multicenter retrospective study included 125 patients who underwent repeat surgery after LEEP due to positive margins. Changes in preoperative inflammatory indices (ΔPLR, ΔSIRI, ΔSII) between the first and second procedures were analyzed by the histopathological findings of the second surgery. Group differences were assessed using the Mann–Whitney U test, and receiver operating characteristic (ROC) analysis was used to evaluate discriminatory performance. Results: Significant differences were found in ΔPLR (p = 0.032) and ΔSII (p = 0.048) between patients with and without residual high-grade lesions or invasive cancer. ΔSIRI showed borderline significance (p = 0.050). For invasive cancer alone, ΔSIRI was significantly associated with malignancy (p = 0.035). ROC analysis showed modest predictive performance (AUC ≈ 0.60). Conclusions: Dynamic changes in PLR, SIRI, and SII may be as inexpensive adjunct biomarkers to support risk stratification after incomplete LEEP and can complement HPV testing in certain clinical settings.
- Open Access
First Successful Treatment Reported with Pembrolizumab in a Patient Diagnosed with Choriocarcinoma in Hungary
Pembrolizumab is a programmed cell death protein (PD-1) inhibitor, humanized antibody widely used in cancer immunotherapy. Choriocarcinoma is an aggressive type of gestational trophoblastic neoplasia. Its treatment is based on surgical removal of the tumorous tissue and systemic chemotherapy; however, in some chemoresistant cases, immunotherapy can also be a valid option. Here, we report the first successful programmed death inhibitor-based treatment of a patient diagnosed with stage IV, ultra-high-risk choriocarcinoma in Hungary.
Open AccessFirst Successful Treatment Reported with Pembrolizumab in a Patient Diagnosed with Choriocarcinoma in Hungary
Pembrolizumab is a programmed cell death protein (PD-1) inhibitor, humanized antibody widely used in cancer immunotherapy. Choriocarcinoma is an aggressive type of gestational trophoblastic neoplasia. Its treatment is based on surgical removal of the tumorous tissue and systemic chemotherapy; however, in some chemoresistant cases, immunotherapy can also be a valid option. Here, we report the first successful programmed death inhibitor-based treatment of a patient diagnosed with stage IV, ultra-high-risk choriocarcinoma in Hungary.
- Open Access
- 28 December 2025
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 166 (52) , 2043-2054
A gestatiós eredetű és a női nemi szervekben előforduló daganatok epigenetikai vonatkozásai
Sejtjeink genetikai állománya szinte azonos minden testi sejtünk esetében, de az epigenetikai hatásoknak köszönhetően fenotípusuk jelentős eltéréseket mutathat. Az epigenetika a molekuláris biológia relatíve új területe, amely az adott genotípus mellett a megváltozott örökölhető fenotípussal, a génexpresszióval és a génaktivitást befolyásoló változásokkal foglalkozik. Az immun- és a daganatsejtek génexpresszióját epigenetikai folyamatok szabályozzák. E folyamatok felerősíthetik a különböző daganatsejteknek az immunrendszert elkerülő mechanizmusait, míg más folyamatok eredménye éppen az immunrendszer működését segítheti. A munka a hazai és a nemzetközi irodalom alapos áttekintése révén a női nemi szervi daganatok epigenetikai aspektusait járja körül, különös tekintettel a méhnyak, a méhtest, a petefészek és az emlő daganatos folyamataira. Érinti a gestatiós daganatokat is. Kitér továbbá az endometriosis epigenetikai vonatkozásaira, amely nem tartozik a klasszikus daganatos betegségek csoportjába, patomechanizmusát tekintve viszont sok hasonlóságot mutat sok más neoplasiával. Végezetül az epigenetikai medicina és terápia új eredményeit tárgyalja. Orv Hetil. 2025; 166(52): 2043–2054.
- 28 December 2025
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 166 (52) , 2043-2054
Open AccessA gestatiós eredetű és a női nemi szervekben előforduló daganatok epigenetikai vonatkozásai
Sejtjeink genetikai állománya szinte azonos minden testi sejtünk esetében, de az epigenetikai hatásoknak köszönhetően fenotípusuk jelentős eltéréseket mutathat. Az epigenetika a molekuláris biológia relatíve új területe, amely az adott genotípus mellett a megváltozott örökölhető fenotípussal, a génexpresszióval és a génaktivitást befolyásoló változásokkal foglalkozik. Az immun- és a daganatsejtek génexpresszióját epigenetikai folyamatok szabályozzák. E folyamatok felerősíthetik a különböző daganatsejteknek az immunrendszert elkerülő mechanizmusait, míg más folyamatok eredménye éppen az immunrendszer működését segítheti. A munka a hazai és a nemzetközi irodalom alapos áttekintése révén a női nemi szervi daganatok epigenetikai aspektusait járja körül, különös tekintettel a méhnyak, a méhtest, a petefészek és az emlő daganatos folyamataira. Érinti a gestatiós daganatokat is. Kitér továbbá az endometriosis epigenetikai vonatkozásaira, amely nem tartozik a klasszikus daganatos betegségek csoportjába, patomechanizmusát tekintve viszont sok hasonlóságot mutat sok más neoplasiával. Végezetül az epigenetikai medicina és terápia új eredményeit tárgyalja. Orv Hetil. 2025; 166(52): 2043–2054.
- Open Access
- 28 October 2025
- Published by International Institute of Anticancer Research in Anticancer Research
- Vol. 45 (11) , 4717-4727
Phenotypic Alteration and Suppression of Cytotoxicity of Decidual NK Cells After Co-culturing With Different Trophoblastic Cell Lines
Background/Aim: Successful conception and pregnancy require a complex and organized communication between the embryo (allograft) and the mother’s (host) immune system. The decidual NK cells (dNK), among other leukocyte subsets, have an important role in orchestrating this immune environment. This study aimed to investigate how exposure to benign and malignant trophoblastic cell lines affects the phenotype and cytotoxic function of dNK cells. Materials and Methods: In our study, we isolated dNK cells from term, healthy human placentas and sorted them to achieve a pure, CD56 bright, CD16 negative population. These NK cells were co-cultured with HTR-8 (benign) and Jeg-3 (malignant) trophoblastic cell lines for one and five days. The NK cells were isolated again after the exposure to the trophoblastic cells, and their phenotype was assessed again. Their cytotoxicity was also measured and compared to the cytotoxicity of dNK cells not exposed to trophoblastic cells. Results: After one day of co-culture, dNK phenotype remained unchanged with both cell lines. However, a five-day exposure to Jeg-3 cells resulted in a shift toward a CD56 diminished CD16+ phenotype, resembling peripheral NK cells. Additionally, cytotoxic activity of dNK cells was significantly reduced after co-culture with both cell lines, with a more pronounced suppression observed following exposure to Jeg-3 cells. Conclusion: There are certain similarities between the immune evasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. Understanding the ways of interaction between dNK cells and the trophoblastic cells may reveal similar immunological interactions between the host’s NK cells and tumor cells.
- 28 October 2025
- Published by International Institute of Anticancer Research in Anticancer Research
- Vol. 45 (11) , 4717-4727
Open AccessPhenotypic Alteration and Suppression of Cytotoxicity of Decidual NK Cells After Co-culturing With Different Trophoblastic Cell Lines
Background/Aim: Successful conception and pregnancy require a complex and organized communication between the embryo (allograft) and the mother’s (host) immune system. The decidual NK cells (dNK), among other leukocyte subsets, have an important role in orchestrating this immune environment. This study aimed to investigate how exposure to benign and malignant trophoblastic cell lines affects the phenotype and cytotoxic function of dNK cells. Materials and Methods: In our study, we isolated dNK cells from term, healthy human placentas and sorted them to achieve a pure, CD56 bright, CD16 negative population. These NK cells were co-cultured with HTR-8 (benign) and Jeg-3 (malignant) trophoblastic cell lines for one and five days. The NK cells were isolated again after the exposure to the trophoblastic cells, and their phenotype was assessed again. Their cytotoxicity was also measured and compared to the cytotoxicity of dNK cells not exposed to trophoblastic cells. Results: After one day of co-culture, dNK phenotype remained unchanged with both cell lines. However, a five-day exposure to Jeg-3 cells resulted in a shift toward a CD56 diminished CD16+ phenotype, resembling peripheral NK cells. Additionally, cytotoxic activity of dNK cells was significantly reduced after co-culture with both cell lines, with a more pronounced suppression observed following exposure to Jeg-3 cells. Conclusion: There are certain similarities between the immune evasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. Understanding the ways of interaction between dNK cells and the trophoblastic cells may reveal similar immunological interactions between the host’s NK cells and tumor cells.
- Open Access
- 25 May 2025
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 166 (21) , 799-807
A környezeti tényezők hatása a magzatra és a későbbi életkorokra epigenetikai mechanizmusokon keresztül
Régóta ismeretes, hogy a genetikai tényezőkön túl az epigenetikai hatások alapvetően befolyásolják az élő szervezet működését. Bár az emberi szervezet egyes sejtjeinek genomja szinte azonos, a genetikai információ hozzáférését, átíródását és kifejeződését az epigenetikai hatások befolyásolják. Az eukaryota-sejtmag DNS-e a hisztonoktamerekre feltekeredve alkotja a kromatin egységét, a nukleoszómát, amelynek kovalens módosításai epigenetikai változásokhoz vezetnek. Az emberi fogamzás, majd a megtermékenyített petesejt osztódása és beágyazódása az anyai deciduába összetett történés, amely az embriológiai, immunológiai folyamatok és anatómiai struktúrák összehangolt működését igényli. E folyamatok lépései genetikailag meghatározottak, és e hatások durva- és finomhangolása epigenetikai szinten történik. Ilyen külső hatások lehetnek hormonális hatások, toxinok, az étrend változásai, fertőzések vagy a sejtek differenciációja. A legjelentősebb átrendeződések a petesejt megtermékenyítését követően az embrionális korban következnek be. Közleményünkben a hazai és a nemzetközi irodalmat áttekintve szeretnénk bemutatni azokat a hatásokat, amelyek epigenetikai szinten befolyásolják a genom működésének finomhangolását. Ennek zavarai a fogamzást, a beágyazódást és a sikeres terhességet fenyegető számos kórkép alapját képezik, mint például az ismétlődő vetélés, a praeeclampsia, a méhen belüli sorvadás és a koraszülés. Mindemellett az egyedfejlődés plaszticitásának időszakában ható epigenetikai eltérések az utód születés utáni életében fiatal-, felnőtt-, sőt időskorban jelentkező betegségeket idézhetnek elő, amelyek akár generációkon át öröklődhetnek. Orv Hetil. 2025; 166(21): 799–807.
- 25 May 2025
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 166 (21) , 799-807
Open AccessA környezeti tényezők hatása a magzatra és a későbbi életkorokra epigenetikai mechanizmusokon keresztül
Régóta ismeretes, hogy a genetikai tényezőkön túl az epigenetikai hatások alapvetően befolyásolják az élő szervezet működését. Bár az emberi szervezet egyes sejtjeinek genomja szinte azonos, a genetikai információ hozzáférését, átíródását és kifejeződését az epigenetikai hatások befolyásolják. Az eukaryota-sejtmag DNS-e a hisztonoktamerekre feltekeredve alkotja a kromatin egységét, a nukleoszómát, amelynek kovalens módosításai epigenetikai változásokhoz vezetnek. Az emberi fogamzás, majd a megtermékenyített petesejt osztódása és beágyazódása az anyai deciduába összetett történés, amely az embriológiai, immunológiai folyamatok és anatómiai struktúrák összehangolt működését igényli. E folyamatok lépései genetikailag meghatározottak, és e hatások durva- és finomhangolása epigenetikai szinten történik. Ilyen külső hatások lehetnek hormonális hatások, toxinok, az étrend változásai, fertőzések vagy a sejtek differenciációja. A legjelentősebb átrendeződések a petesejt megtermékenyítését követően az embrionális korban következnek be. Közleményünkben a hazai és a nemzetközi irodalmat áttekintve szeretnénk bemutatni azokat a hatásokat, amelyek epigenetikai szinten befolyásolják a genom működésének finomhangolását. Ennek zavarai a fogamzást, a beágyazódást és a sikeres terhességet fenyegető számos kórkép alapját képezik, mint például az ismétlődő vetélés, a praeeclampsia, a méhen belüli sorvadás és a koraszülés. Mindemellett az egyedfejlődés plaszticitásának időszakában ható epigenetikai eltérések az utód születés utáni életében fiatal-, felnőtt-, sőt időskorban jelentkező betegségeket idézhetnek elő, amelyek akár generációkon át öröklődhetnek. Orv Hetil. 2025; 166(21): 799–807.
- 7 January 2024
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 165 (1) , 3-13
Az endometriosis és a mikrobiom
Az endometriosis multifaktoriális betegség, melynek szűrése és kezelése komoly kihívások elé állítja a nőgyógyászokat. Jelenleg a hormonális kezelés – például GnRH-agonista injekciók, gesztagénimplantátumok – és az érintett szövet műtéti eltávolítása, illetve méretének csökkentése az endometriosis leggyakoribb kezelési módszerei. Jelenleg megbízható noninvazív módszerek hiányában az endometriosis igazolásának legbiztosabb módszere a műtéti feltárás. Kutatócsoportunk – részben saját eredményekre támaszkodva, részben széles körű irodalmi adatok alapján – arra a következtetésre jutott, hogy az alsó, illetve felső női genitalis traktus és a bél mikrobiomja kiemelkedő szerepet játszik az endometriosis kialakulásában. Az említett területek baktériumközösségének jelenleginél részletesebb feltérképezése fontos lépés lehet az endometriosis patomechanizmusának megértésében, és új diagnosztikai módszereket is biztosíthat a klinikum számára. A mikrobiom-vizsgálatok összehasonlíthatósága azonban megköveteli, hogy a jövőbeli, prospektív vizsgálatok során szigorú és standardizált módszertant alkalmazzanak annak érdekében, hogy tisztázni lehessen a mikrobiom pontos szerepét a betegség patogenezisében, a klinikai kép formálásában és a terápia monitorozásában. Orv Hetil. 2024; 165(1): 3–13.
- 7 January 2024
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 165 (1) , 3-13
Az endometriosis és a mikrobiom
Az endometriosis multifaktoriális betegség, melynek szűrése és kezelése komoly kihívások elé állítja a nőgyógyászokat. Jelenleg a hormonális kezelés – például GnRH-agonista injekciók, gesztagénimplantátumok – és az érintett szövet műtéti eltávolítása, illetve méretének csökkentése az endometriosis leggyakoribb kezelési módszerei. Jelenleg megbízható noninvazív módszerek hiányában az endometriosis igazolásának legbiztosabb módszere a műtéti feltárás. Kutatócsoportunk – részben saját eredményekre támaszkodva, részben széles körű irodalmi adatok alapján – arra a következtetésre jutott, hogy az alsó, illetve felső női genitalis traktus és a bél mikrobiomja kiemelkedő szerepet játszik az endometriosis kialakulásában. Az említett területek baktériumközösségének jelenleginél részletesebb feltérképezése fontos lépés lehet az endometriosis patomechanizmusának megértésében, és új diagnosztikai módszereket is biztosíthat a klinikum számára. A mikrobiom-vizsgálatok összehasonlíthatósága azonban megköveteli, hogy a jövőbeli, prospektív vizsgálatok során szigorú és standardizált módszertant alkalmazzanak annak érdekében, hogy tisztázni lehessen a mikrobiom pontos szerepét a betegség patogenezisében, a klinikai kép formálásában és a terápia monitorozásában. Orv Hetil. 2024; 165(1): 3–13.
- Open Access
- 13 November 2022
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 163 (46) , 1823-1833
A decidualizáció klinikai vonatkozásai
A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelemben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptor-ligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1823–1833.
- 13 November 2022
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 163 (46) , 1823-1833
Open AccessA decidualizáció klinikai vonatkozásai
A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelemben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptor-ligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1823–1833.
- Open Access
- 8 May 2022
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 163 (19) , 734-742
A természetes ölősejtek szerepe az anyai-magzati immunhomeostasis fenntartásában
Összefoglaló. A sikeres fogantatás, beágyazódás és terhesség komplex és szervezett kommunikációt igényel az embrió (allograft) és az anya (gazda) immunrendszere között. A különböző leukocyta-alcsoportok fontos szerepet játszanak az immunválasz szervezésében a magzati–anyai határfelületen. Vannak bizonyos hasonlóságok a tumorsejteknek az immunrendszert kijátszó kóros és az embrionális eredetű trophoblastsejteknek az anyai deciduába irányuló fiziológiás inváziója között. A decidualis vagy uterinalis természetes ölősejtek a természetes ölősejtek speciális részhalmaza, és a macrophagokkal és a dendritikus sejtekkel együtt a veleszületett immunrendszer részét képezik, ezért ők az első immunsejtek, amelyek kapcsolatba lépnek bármely behatolóval, legyen az daganat vagy embrionális szövet. Érdekes módon a decidualis természetes ölősejtek nemcsak nem támadják meg az invazív trophoblastsejteket, hanem kifejezetten elősegítik azok progresszióját. Angiogenikus aktivitásuk megkönnyíti és koordinálja a kialakuló méhlepény helyi vascularis átalakulását. Dolgozatunkban áttekintjük a trophoblastsejtek és a decidualis természetes ölősejtek kölcsönhatásait, a decidualis természetes ölősejtek szerepét a decidua vascularisatiójában és immunháztartásában. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742. Summary. Successful conception, implantation and pregnancy require a complex and organized communication between the embryonal (allograft) and the maternal (host) immune system. Different leukocyte subsets have an important role in orchestrating the immune response at the fetal-maternal interface. There are certain similarities between the immune invasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. The decidual natural killer cells are a special subset of natural killer cells and alongside with macrophages and dendritic cells, they are part of the innate immune system therefore they are the first immune cells contacting any intruder whether it is a tumor or embryonic tissue. Interestingly decidual natural killer cells not only do not eliminate invasive trophoblastic cells, but specifically promote their progression. Their angiogenic activity facilitates and coordinates local vascular remodeling of the forming placenta. In this article we review the different nature of trophoblastic cell and decidual natural killer cell interaction, the role of decidual natural killer cells in the vascularization and immune homeostasis of the decidua. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.
- 8 May 2022
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 163 (19) , 734-742
Open AccessA természetes ölősejtek szerepe az anyai-magzati immunhomeostasis fenntartásában
Összefoglaló. A sikeres fogantatás, beágyazódás és terhesség komplex és szervezett kommunikációt igényel az embrió (allograft) és az anya (gazda) immunrendszere között. A különböző leukocyta-alcsoportok fontos szerepet játszanak az immunválasz szervezésében a magzati–anyai határfelületen. Vannak bizonyos hasonlóságok a tumorsejteknek az immunrendszert kijátszó kóros és az embrionális eredetű trophoblastsejteknek az anyai deciduába irányuló fiziológiás inváziója között. A decidualis vagy uterinalis természetes ölősejtek a természetes ölősejtek speciális részhalmaza, és a macrophagokkal és a dendritikus sejtekkel együtt a veleszületett immunrendszer részét képezik, ezért ők az első immunsejtek, amelyek kapcsolatba lépnek bármely behatolóval, legyen az daganat vagy embrionális szövet. Érdekes módon a decidualis természetes ölősejtek nemcsak nem támadják meg az invazív trophoblastsejteket, hanem kifejezetten elősegítik azok progresszióját. Angiogenikus aktivitásuk megkönnyíti és koordinálja a kialakuló méhlepény helyi vascularis átalakulását. Dolgozatunkban áttekintjük a trophoblastsejtek és a decidualis természetes ölősejtek kölcsönhatásait, a decidualis természetes ölősejtek szerepét a decidua vascularisatiójában és immunháztartásában. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742. Summary. Successful conception, implantation and pregnancy require a complex and organized communication between the embryonal (allograft) and the maternal (host) immune system. Different leukocyte subsets have an important role in orchestrating the immune response at the fetal-maternal interface. There are certain similarities between the immune invasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. The decidual natural killer cells are a special subset of natural killer cells and alongside with macrophages and dendritic cells, they are part of the innate immune system therefore they are the first immune cells contacting any intruder whether it is a tumor or embryonic tissue. Interestingly decidual natural killer cells not only do not eliminate invasive trophoblastic cells, but specifically promote their progression. Their angiogenic activity facilitates and coordinates local vascular remodeling of the forming placenta. In this article we review the different nature of trophoblastic cell and decidual natural killer cell interaction, the role of decidual natural killer cells in the vascularization and immune homeostasis of the decidua. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.
- Open Access
- 11 January 2022
- Published by Elsevier in Journal of Reproductive Immunology
- Vol. 150, 103475
Isolation and culture of decidual natural killer cells from term placenta and complete hydatidiform mole
- 11 January 2022
- Published by Elsevier in Journal of Reproductive Immunology
- Vol. 150, 103475
Open AccessIsolation and culture of decidual natural killer cells from term placenta and complete hydatidiform mole