Katalin Anna Béres-Molnár

A neurológiai betegségek gyakran járnak dysphagiával, amelynek korai felismerése és kezelése szükséges. Ellenkező esetben a nyelészavar rontja a prognózist, növeli a szövődmények esélyét, a kórházi tartózkodást és a (különösen az antibiotikumra vonatkozó) költségeket. Időbeli felismerésének kulcsa a dysphagia szűrése. Az ellátó team (benne neurológus, más szakorvos, logopédus, gyógytornász, dietetikus, ápoló személyzet) együttes munkájával viszont jelentős sikereket lehet elérni.

A nyelészavarok ellátásának igénye az öregedő korfával és az orvosi ellátás javulásával párhuzamosan megnőtt. A nemzetközi szakirodalomban közel fél évszázados múltra tekint vissza a logopédusok bevonása a nyelészavar kezelésébe. Hazánkban ez a szerepkör talán még szokatlan, azonban az oropharyngealis dysphagia diagnosztikájában és terápiájában magasan képzett szakemberek száma növekedni látszik – a célirányos felsőoktatási képzéseknek köszönhetően – az egészségügyben.

Recent studies have reported that cerebellar lesions can cause cognitive, behavioral, and affective symptoms. This constellation is called the cerebellar cognitive affective syndrome (CCAS). A bedside instrument, the CCAS-Scale, has been developed to screen for this clinical presentation. The aim of this study is to adapt the CCAS-Scale to Hungarian according to international cross-cultural guidelines. In cooperation with the senior author of the original CCAS-Scale, we defined a five-step adaptation protocol (license number 6758-1/2021). Step 1: translation of the scale from English to Hungarian by two separate teams. Step 2: comparison of the two translated versions, synthesis (preliminary version). Step 3: back translation by an independent professional translator. Step 4: authorization, revision, and correction. Step 5: pre-testing the scale, measuring the test times. Following our protocol, we produced the CCAS-H and the instructions booklet. We pre-tested healthy (n = 10) and cerebellar stroke patients (n = 10) and finalized the scale. Although not significantly, but cerebellar patients reached lower raw scores compared with healthy subjects. Testing times differed significantly between the two groups. A meticulous validation protocol was outlined to assess the validity and reliability of the newly adapted test. CCAS-H is a quick and adequate scale to examine the cerebellar-cognitive affective syndrome, which will be available for Hungarian professionals. Our main challenge was to define the stimuli and cues with adequate psycholinguistic and psychometric properties. As a next step, we are gathering data for the validation with the help of six other Hungarian Neurology departments.

Összefoglaló. A neurológiai betegek körében a dysphagia előfordulása gyakori, és több oka van. Az utóbbi évek kutatásai a közvetlen neurológiai kórokok (beleértve a gyakori stroke) szerepét is részletesen feltárták. Felismerték az ún. néma aspiráció jelentőségét: ez gyakran áll az (aspirációs) pneumonia hátterében, amely sokszor halálos szövődmény lehet. Az ún. poststroke pneumonia fogalma gyökeresen más értelmezésbe helyezte a stroke-ot követő tüdőgyulladások megítélését, jellegzetessége alapján egyértelműen a stroke közvetlen cerebralis hatásaként alakul ki. Egyértelművé vált a nyelészavar korai felismerésének és ellátásának szükségessége. A stroke-betegek megfelelő tápláltsági állapota az eredményes rehabilitációnak, a szövődményszám csökkentésének, a rövidebb kórházi kezelésnek, az alacsonyabb mortalitásnak a záloga. A dysphagia a betegség kimenetelének független előrejelzője lehet, különösen az első három hónapban. A nyelészavar malnutritióval, kiszáradással és a kórházi tartózkodás hosszabb időtartamával jár együtt, emeli a gyógyszerköltségeket. A stroke-beteg ellátásának egyik első eleme a dysphagia szűrése. Táplálásterápiára akkor szorul a stroke-beteg, amikor magas a kóros tápláltsági állapot kialakulásának kockázata, és per os táplálással nem fedezhető biztonságosan a megfelelő energia-, tápanyag- és folyadékbevitel. A táplálásterápia módját, eszközeit, az energia- és tápanyagbeviteli célértékeket az orvos határozza meg, az alapbetegség súlyosságától, a társbetegségektől és a laborértékektől függően. Az étrend minden esetben individuális és progresszív, azaz alkalmazkodik a beteg állapotához és annak változásához. A dietetikus feladata a megfelelő diéta összeállítása mellett a beteg, a hozzátartozó és a kezelőszemélyzet oktatása, az állapot követése, a beteg tápláltsági állapotának, tápanyagbeviteli értékeinek gyakori elemzése, szükség esetén tápszerek ajánlása. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1601–1609. Summary. Among neurological patients, the incidence of dysphagia is common and has several causes. Research in recent years has explored the role of direct neurological pathogens (including frequent strokes). The frequency of ’silent aspiration’, which often underlies (aspirational) pneumonia and can be a fatal complication, has been recently discovered. The concept of ’post-stroke pneumonia’ has drastically changed the assessment of post-stroke pneumonia. Based on its characteristics, it clearly develops as a direct cerebral effect of stroke. The need for early detection and early care of swallowing disorder has become clear. Adequate nutritional status of stroke patients is the key to successful rehabilitation, reduction of complications, shorter hospitalization, and lower mortality. Dysphagia can be an independent predictor of disease outcome, especially in the first three months. Swallowing disorder is associated with malnutrition, dehydration and longer lengths of hospital stay, increasing drug costs. One of the first elements in the care of a stroke patient is screening for dysphagia. The stroke patient needs nutritional therapy when the risk for abnormal nutritional condition is high or if the condition is already present, or when oral nutrition does not safely cover adequate energy, nutrient and fluid intake. The method and means of nutritional therapy, the goals of energy and nutrient intake are determined by the doctor, depending on the severity of the underlying disease, comorbidities and laboratory values.The diet is individual and progressive in each case. The dietitian’s task is not only to compile a proper diet, but also to educate the patients and relatives. The dietitian is responsible for monitoring the patient’s nutritional status. Orv Hetil. 2021; 162(40): 1601–1609.