Tamas Treuer
Research Subjects
Tamas Treuer has a total of 14 co-authors. Here are the top co-authors by number of shared publications:
Andrea Pejin
Kiskunhalasi Semmelweis Kórház, a Szegedi Tudományegyetem Oktató Kórháza Kiskunhalas Magyarország
1 shared publicationD. Novick
Eli Lilly Holdings Limited, Windlesham, UK
1 shared publicationHai Bo Xue
Medical Department, Lilly Suzhou Pharmaceutical Company, Ltd, Shanghai, People's Republic of China
1 shared publicationHaya Ascher-Svanum
Global Health Outcomes, Eli Lilly and Company, Indianapolis, IN, USA
1 shared publication- Jaume Aguado
RTI Health Solutions Barcelona Spain
1 shared publication - Josep Maria Haro
Parc Sanitari Sant Joan de Déu, Institut de Recerca Sant Joan de Déu (IRSJD), Sant Boi de Llobregat, Spain
1 shared publication
Latest Publications
- Open Access
- 19 July 2026
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 167 (29) , 1142-1151
Hogyan lehet újra vonzó a pszichiáteri hivatás?
A pszichiátriai utánpótlás kérdése ma már nem pusztán humánerőforrás-probléma, hanem a szakmai identitás, a képzési struktúra és az ellátórendszer szervezeti logikájának közös metszete. A nemzetközi orvosképzési irodalom a szakmai identitás kialakulását fokozatos, szocializációs folyamatként írja le, amelyben a kezdő orvos a szakmai tevékenység végzésétől a hivatás belsővé tételéig jut el. E folyamatot döntően befolyásolja a klinikai tanulási környezet, a példaképek jelenléte, a strukturált reflexió, a felelősség fokozatos átadása, a pszichológiai biztonság, valamint az, hogy a rezidens valóban a választott szakmáját gyakorolhatja-e. A magyar pszichiátria sajátos nehézsége, hogy a pszichiáterré válás folyamata gyakran olyan rendszerterhelések közé szorul, amelyek a kompetenciahatárok elmosódásához, a képzés torzulásához, a betegbiztonsági kockázatok növekedéséhez és a szakmai önazonosság eróziójához vezetnek. A jelen közlemény célja annak bemutatása, hogy milyen képzési és munkaszervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy a pszichiáteri hivatás újra vonzó és hosszú távon vállalható pályává váljon. A szöveg a nemzetközi szakmai identitásfejlődés-szakirodalom, a hazai pszichiáteridentitás-kutatás és kvalitatív rezidensi tapasztalatok szintézisére épül. Orv Hetil. 2026; 167(29): 1142–1151.
- 19 July 2026
- Published by Akademiai Kiado Zrt. in Orvosi Hetilap
- Vol. 167 (29) , 1142-1151
Open AccessHogyan lehet újra vonzó a pszichiáteri hivatás?
A pszichiátriai utánpótlás kérdése ma már nem pusztán humánerőforrás-probléma, hanem a szakmai identitás, a képzési struktúra és az ellátórendszer szervezeti logikájának közös metszete. A nemzetközi orvosképzési irodalom a szakmai identitás kialakulását fokozatos, szocializációs folyamatként írja le, amelyben a kezdő orvos a szakmai tevékenység végzésétől a hivatás belsővé tételéig jut el. E folyamatot döntően befolyásolja a klinikai tanulási környezet, a példaképek jelenléte, a strukturált reflexió, a felelősség fokozatos átadása, a pszichológiai biztonság, valamint az, hogy a rezidens valóban a választott szakmáját gyakorolhatja-e. A magyar pszichiátria sajátos nehézsége, hogy a pszichiáterré válás folyamata gyakran olyan rendszerterhelések közé szorul, amelyek a kompetenciahatárok elmosódásához, a képzés torzulásához, a betegbiztonsági kockázatok növekedéséhez és a szakmai önazonosság eróziójához vezetnek. A jelen közlemény célja annak bemutatása, hogy milyen képzési és munkaszervezési feltételek szükségesek ahhoz, hogy a pszichiáteri hivatás újra vonzó és hosszú távon vállalható pályává váljon. A szöveg a nemzetközi szakmai identitásfejlődés-szakirodalom, a hazai pszichiáteridentitás-kutatás és kvalitatív rezidensi tapasztalatok szintézisére épül. Orv Hetil. 2026; 167(29): 1142–1151.
- Open Access
- 25 June 2025
- Published by Pázmány Péter Katolikus Egyetem in Humán Innovációs Szemle
- Vol. 16 (1) , 150–159
Az igazságos rend ára
Háttér és célkitűzések: A tanulmány célja feltárni, hogy a társadalmi igazságosság kortárs elméletei – különös tekintettel John Rawls munkásságára – miért ütköznek ellenállásba a gyakorlatban. Az igazságosság eszméje gyakran nem csupán társadalmi és politikai, hanem pszichodinamikai és szociálpszichológiai akadályokba is ütközik. Módszer: Elméleti elemzés pszichoanalitikus, társadalomkritikai és politikai filozófiai keretben. Az igazságosság elméleti alapvetéseit Rawls nyomán értelmezzük, és ezek pszichés torzulásait három szinten vizsgáljuk: egyéni, csoportdinamikai és társadalmi mezőben. Eredmények: A tanulmány négy új hipotézist fogalmaz meg a társadalmi igazságosságot akadályozó pszichés dinamikákra vonatkozóan, és ezekhez gyakorlati javaslatokat is társít. Kiemelt szerepet kap az analitikus attitűd mint a társadalmi reflexió eszköze. Következtetések: A társadalmi igazságosság megvalósulásának kulcsa nem csupán az intézményi reform, hanem a kollektív pszichés szerveződés újragondolása is lehet. Ehhez szükség van a kritikai pszichológia, az analitikus gondolkodás és a szimbolikus kultúra integrált alkalmazására.
- 25 June 2025
- Published by Pázmány Péter Katolikus Egyetem in Humán Innovációs Szemle
- Vol. 16 (1) , 150–159
Open AccessAz igazságos rend ára
Háttér és célkitűzések: A tanulmány célja feltárni, hogy a társadalmi igazságosság kortárs elméletei – különös tekintettel John Rawls munkásságára – miért ütköznek ellenállásba a gyakorlatban. Az igazságosság eszméje gyakran nem csupán társadalmi és politikai, hanem pszichodinamikai és szociálpszichológiai akadályokba is ütközik. Módszer: Elméleti elemzés pszichoanalitikus, társadalomkritikai és politikai filozófiai keretben. Az igazságosság elméleti alapvetéseit Rawls nyomán értelmezzük, és ezek pszichés torzulásait három szinten vizsgáljuk: egyéni, csoportdinamikai és társadalmi mezőben. Eredmények: A tanulmány négy új hipotézist fogalmaz meg a társadalmi igazságosságot akadályozó pszichés dinamikákra vonatkozóan, és ezekhez gyakorlati javaslatokat is társít. Kiemelt szerepet kap az analitikus attitűd mint a társadalmi reflexió eszköze. Következtetések: A társadalmi igazságosság megvalósulásának kulcsa nem csupán az intézményi reform, hanem a kollektív pszichés szerveződés újragondolása is lehet. Ehhez szükség van a kritikai pszichológia, az analitikus gondolkodás és a szimbolikus kultúra integrált alkalmazására.
- Open Access
- 1 July 2014
- Published by Taylor & Francis in Neuropsychiatric Disease and Treatment
- Vol. 10, 1287-96
Does participation in a weight control program also improve clinical and functional outcomes for Chinese patients with schizophrenia treated with olanzapine?
Objectives: This study examined whether participation in a weight control program (WCP) by patients with schizophrenia treated with olanzapine was also associated with improvements in clinical and functional outcomes. Methods: A post-hoc analysis was conducted using data from the Chinese subgroup (n=330) of a multi-country, 6-month, prospective, observational study of outpatients with schizophrenia who initiated or switched to oral olanzapine. At study entry and monthly visits, participants were assessed with the Clinical Global Impression of Severity, and measures of patient insight, social activities, and work impairment. The primary comparison was between the 153 patients who participated in a WCP at study entry (n=93) or during the study (n=60) and the 177 patients who did not participate in a weight control program (non-WCP). Mixed Models for Repeated Measures with baseline covariates were used to compare outcomes over time. Kaplan–Meier survival analysis was used to assess time to response. Results: Participants had a mean age of 29.0 years and 29.3 years, and 51.0% and 57.6% were female for WCP and non-WCP groups, respectively. Average initiated daily dose for olanzapine was 9.5±5.4 mg. WCP participants gained less weight than non-participants (3.9 kg vs 4.9 kg, P=0.03) and showed statistically significant better clinical and functional outcomes: greater improvement in illness severity (–2.8 vs –2.1, PPPPP Conclusion: Participation in a WCP may not only lower the risk of clinically significant weight gain in olanzapine-treated patients, but may also be associated with additional clinical and functional benefits.
- 1 July 2014
- Published by Taylor & Francis in Neuropsychiatric Disease and Treatment
- Vol. 10, 1287-96
Open AccessDoes participation in a weight control program also improve clinical and functional outcomes for Chinese patients with schizophrenia treated with olanzapine?
Objectives: This study examined whether participation in a weight control program (WCP) by patients with schizophrenia treated with olanzapine was also associated with improvements in clinical and functional outcomes. Methods: A post-hoc analysis was conducted using data from the Chinese subgroup (n=330) of a multi-country, 6-month, prospective, observational study of outpatients with schizophrenia who initiated or switched to oral olanzapine. At study entry and monthly visits, participants were assessed with the Clinical Global Impression of Severity, and measures of patient insight, social activities, and work impairment. The primary comparison was between the 153 patients who participated in a WCP at study entry (n=93) or during the study (n=60) and the 177 patients who did not participate in a weight control program (non-WCP). Mixed Models for Repeated Measures with baseline covariates were used to compare outcomes over time. Kaplan–Meier survival analysis was used to assess time to response. Results: Participants had a mean age of 29.0 years and 29.3 years, and 51.0% and 57.6% were female for WCP and non-WCP groups, respectively. Average initiated daily dose for olanzapine was 9.5±5.4 mg. WCP participants gained less weight than non-participants (3.9 kg vs 4.9 kg, P=0.03) and showed statistically significant better clinical and functional outcomes: greater improvement in illness severity (–2.8 vs –2.1, PPPPP Conclusion: Participation in a WCP may not only lower the risk of clinically significant weight gain in olanzapine-treated patients, but may also be associated with additional clinical and functional benefits.