BKBalázs Kovács

Balázs Kovács

*This is an algorithmically generated author record based on publicly available information.

Current Organizations / Institutes

The organizations/institutes from the scholar's latest article


Balázs Kovács has a total of 8 co-authors. Here are the top co-authors by number of shared publications:

  • Adrián Berta

    Department of Archaeological Methodology and Heritage Management – Geoinformatics and Non-Destructive Diagnostic Lab, ELTE–Research Centre for the Humanities, Institute of Archaology, Tóth Kálmán utca 4, H-1097 Budapest, Hungary

    1 shared publication
  • Bianka Gina Kovács

    ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja, Régészeti Kutatóintézet, Tóth Kálmán utca 4., 1097 Budapest, Magyarország

    1 shared publication
  • Csilla Zatykó

    ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja, Régészeti Kutatóintézet, Tóth Kálmán utca 4., 1097 Budapest, Magyarország

    1 shared publication
  • Dénes Saláta

    Department of Nature Conservation and Landscape Management, Institute for Wildlife Management and Nature Conservation, Hungarian University of Agriculture and Life Sciences, Páter Károly Street 1, H-2100 Gödöllő, Hungary

    1 shared publication
  • Gábor Mesterházy

    Hungarian National Museum Public Collection Centre, Hungarian National Museum, National Institute of Archaeology, 3 Daróci út, 1113, Budapest, Hungary

    1 shared publication
  • István Milinkó

    Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet, Természetvédelmi és Tájgazdálkodási Tanszék, Páter Károly utca 1., 2100 Gödöllő, Magyarország

    1 shared publication

Latest Publications

  • Open Access

    Vátyon középkori település mezőgazdaság-történeti kutatása non-destruktív módszerekre alapozott régészeti talajtani és régészeti növénytani adatok alapján

    by Ákos Pető, Balázs Kovács, Gábor Mesterházy, Dénes Saláta, István Milinkó, Ábel Péter Molnár, Bianka Kovács, Adrián Berta, Csilla Zatykó

    Absztrakt: Kutatásunkban a Békés vármegyei Geszt település határában található, középkori Vátyon falu interdiszciplináris vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A kutatás célja kettős volt. Egy módszertani kísérletben ötvözni kívántuk a non-destruktív lelőhely-felderítési módszereket (régészeti terepbejárás és magnetométeres felmérés) és a régészeti talajtan módszereit annak érdekében, hogy a kutatott településre és időszakra vonatkozóan ásatás nélkül jussunk olyan antropogén üledékanyaghoz, amelyen teljes körű régészeti növénytani vizsgálat végezhető el. A másik cél a feltárt régészeti növénytani anyag, illetve az ún. flotálási maradékok vizsgálatára alapozott mezőgazdaság-történeti interpretáció volt. A kutatás során végzett intenzív felszíni leletgyűjtés eredményeként több mint 2500 darab középkori kerámiatöredék került elő. A lelőhely kerámiaanyagának részletes tipológiai, térbeli és statisztikai elemzése, valamint a település térszerkezeti rekonstrukciója egy külön tanulmány tárgyát képezi majd. A felszíni leletek eloszlása, kronológiája és a geofizikai felmérések eredményei azonban előzetesen lehetővé tették a templom lokalizálását, valamint a település használatának főbb periódusa és belső szerkezetének egyes részletei is kirajzolódtak. A magnetométeres és földradaros felmérés segítségével nemcsak a templom és környezete, valamint több települési objektum (pl. házalapok) vált azonosíthatóvá, hanem kijelölésre kerültek olyan gödörobjektumok is, amelyek a későbbi régészeti talajtani fúrások vizsgálati tárgyát jelentették. A gödrök ún. validáló (véső) fúrása után végeztük el Edelman-kanalas fúrástechnikával a betöltési anyag megmintázását. Ez a szemi-destruktív módszer lehetőséget biztosított arra, hogy a gödörobjektumok betöltéséből archaeobotanikai maradványokat tárjunk fel. A gödrökből előkerült szenült gabonamaradványok abszolút kormeghatározása – amely a 14. század eleje és a 15. század első harmada közé esik – összhangban áll a település régészeti és történeti adatokkal is alátámasztható működési periódusával. Az archaeobotanikai vizsgálat során feltárt kultúrfajok (pl. kenyérbúza, köles, rozs) maradványai alapján levonható az a következtetés, hogy Vátyon lakossága a kis jégkorszak kezdetén jól alkalmazkodott a Kis-Sárrét sajátos hidromorf talajadottságaihoz és mozaikos környezeti viszonyaihoz. Az eredmények jól illeszkednek mind a Kárpát-medence középkori mezőgazdaság-történeti ismereteibe, mind a kis jégkorszak környezeti mintázatába. A kutatás hozzájárul a Körös-vidék tájhasználatának és településhálózatának pontosabb megértéséhez, különösen a kis jégkorszak korai szakaszára vonatkozóan.