Zoltán Bejek

A térdízületi arthroplastica során a tervezés döntően befolyásolja a műtét kimenetelét. A mindennapiortopédiai gyakorlatban elterjedten használt kétdimenziós, röntgenalapú tervezőszoftverek előnyeiközé tartozik azok elérhetősége, alacsony költsége és a többlet sugárterhelés elkerülése. Ugyanakkorpontosságuk korlátozott, különösen a térdprotézis-beültetések esetében, ahol a komplex anatómiaiviszonyok és tengelyeltérések kihívást jelentenek. Vizsgálatunk célja az volt, hogy azonosítsukazokat a demográfiai és morfológiai tényezőket, amelyek befolyásolhatják a kétdimenziós szoftverekméretbecslésének pontosságát. A kutatáshoz a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján 2024-benvégzett térdprotézis-műtétek során keletkezett röntgenfelvételeket és betegadatokat használtuk. A vizsgálttényezők között szerepelt az életkor, nem, testmagasság, testsúly, testtömeg-index (BMI), valamint az alsóvégtagi tengelyeltérések. Eredményeink alapján a szoftver az esetek 35%-ában pontosan meg tudta jósolnia végül beültetett implantátumok méretét, ugyanakkor az esetek 16%-ában legalább két méretnyi eltéréstapasztalható volt a tervezés és a tényleges beültetés között. Bár több tényező is korrelációt mutatotta tervezés pontosságával (pl. testmagasság, életkor), statisztikailag szignifikáns kapcsolatot kizárólaga férfi nem esetében találtunk, amely hajlamosító tényezőnek bizonyult a pontatlanságra (p = 0,01).Összegzésként elmondható, hogy bár a kétdimenziós tervezőszoftverek nem minden esetben nyújtanaktökéletes pontosságot, előnyeik miatt továbbra is megbízható eszközök a preoperatív tervezés során a napiklinikai gyakorlatban.

A csípőízületi revíziós műtétek az operatív ortopédiai ellátás egyik legnagyobb kihívását jelentik.A jellemzően idős, társbetegségekkel is rendelkező betegek perioperatív kockázata mellett a korábbiműtétekből adódó speciális anatómiai helyzet, illetve csonthiányos állapotok is jelentősen befolyásoljáka revíziós műtétek kimenetelét. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának csípőrevíziós regiszterétfelhasználva összegyűjtöttük és azonosítottuk azokat a prognosztikai faktorokat, melyek szignifikánsösszefüggést mutatnak bizonyos korai posztoperatív szövődményekkel. Az életkor, a nem, a preoperatívlaborértékek, illetve az anamnézisben szereplő korábbi csípőműtétek egyaránt befolyásolják a revíziósműtétek kimenetelét. Az időskor, a hipertónia, valamint a műtétet megelőzően észlelt anaemia hajlamosíta posztoperatív intenzív osztályos elhelyezésre. A periprotetikus törés miatt operált betegek, illetve aszárrevízióra szoruló páciensek is magasabb arányban kerülnek intenzív osztályra. A férfi nem, a koraire-revízió, valamint a szeptikus lazulás magasabb kockázatot jelent a revíziós műtét utáni feltárásra. Azanamnézisben szereplő csípőműtétek luxatióra hajlamosítanak. Amennyiben a műtétet megelőzőenjavítunk a befolyásolható kockázati faktorokon, valamint felismerjük a nem befolyásolhatókat, jelentősencsökkenthetjük a korai posztoperatív szövődmények kialakulását.

Background/Objectives: Osteoarthritis, the principal indication for joint arthroplasty, has doubled in incidence since 1990. Advances in surgical techniques, combined with an ageing population, have driven a substantial rise in arthroplasty procedures, presenting numerous challenges for healthcare systems worldwide. This study analyses historical trends in joint arthroplasty, assesses the accuracy of prior projections, and forecasts future demand using data from international arthroplasty registries. The goal is to guide healthcare resource management and policymaking. Methods: A systematic registry search identified 15 nations’ joint arthroplasty registries, and 209 annual reports provided high-quality data on primary total hip (THA) and knee arthroplasties (TKA) over the past two decades. Future arthroplasty volumes were projected using a deterministic negative-exponential saturating growth model. Results: From 2010 to 2023, THA incidence rose by 130% to 210%, while TKA increased by 150% to 664% across the analysed national registries. Projections to 2050 indicate sustained growth: THA volumes are expected to rise by 121% to over 200% and TKA by at least 130% across all countries. Conclusions: The ongoing escalation in joint arthroplasty demand necessitates proactive healthcare planning. Without strategic investments in infrastructure, workforce capacity, and digital resources, national healthcare systems risk being overwhelmed by the projected growth in both primary and revision procedures in the coming decades.

The purpose of this study was to gain a better understanding of the importance of footrest use and the symmetry of kayaking motions. Method: Measurements were performed on 11 professional male Hungarian kayakers (n = 11), with a mean age of 24 years (range: 18–30 years), a mean height of 184, 5 cm (range: 172–197 cm), and a mean weight of 84 kg (72–96 kg). Weba sport kayak ergometer, Vicon MXT 3D camera system and surface electromyography were used for the measurements. The unique part of the study was the dynamometer, built into the footrest of the ergometer. The right and left sides differed significantly in terms of range of motion in the joints and activity of the muscles involved. Statistically significant differences were observed in the force applied to the footrest between the right and left sides. There were significant differences between the right and left stroke lengths in most athletes. There was a positive correlation between force applied to the footrest, the stroke length and the kayakers’ power output. Our study identified differences and correlations between the parameters of kayaking motion, highlighting the importance of the footrest. Better and more precise footrest use allows correct technique to be applied with high performance.

Bevezetés: A teljes felszínpótló térdprotézis beültetése az ortopédsebészet egyik legsikeresebb és legbiztonságosabb beavatkozásává vált. A számos eltérő feltárásmód közül a leginkább elterjedt, úgynevezett medialis parapatellaris (MP-) feltárás során a musculus quadriceps ina átvágásra kerül, károsítva az extensor funkciókat. Ezzel szemben a subvastus (S-) feltárás – megkímélve az extensor apparátust – kevesebb fájdalommal járó, gyorsabb rehabilitációt ígérhet. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján végzett prospektív, obszervációs vizsgálatunk célja az MP- és az S-feltárás közvetlen posztoperatív időszakra való hatásának összehasonlítása. Módszer: A bevont 60 beteg a beavatkozás típusa szerint random módon két eltérő csoportba került. A vizsgálat során homogén betegcsoportokon mértük a két eltérő feltárásmód hatásait a korai posztoperatív időszakban a nemzetközi szakirodalom és az általunk meghatározott paraméterek alapján. Eredmények: Vizuális analóg skála (VAS) segítségével nyugalmi és aktív fájdalomszintet mértünk az első 10 napon, ami alapján az aktív VAS-értékek esetén szembetűnőbb a különbség az S-csoport javára. Az aktív VAS esetében az S-csoportban a 2., 3., 10. napon is szignifikánsan kisebb fájdalmat jeleztek a betegek, mint az MP-csoportban. A többi nap eredményeit is figyelembe véve, ez amellett szól, hogy az extensor apparátus integritásának megőrzése jobb posztoperatív funkcionalitást tesz lehetővé. Megmértük a betegek térdízületi mozgástartományát is. Az 1. napon az S-csoportba tartozóké szignifikánsan nagyobb. A napok előrehaladtával az MP-csoport tagjai a rehabilitációjuk során utolérik az S-csoportot. Az S-csoportba tartozók átlagosan 1,944 nappal, azaz közel két nappal korábban képesek nyújtva lábat emelni, szemben az MP-csoporttal (pKövetkeztetések: Az adatok statisztikai elemzése után elmondható, hogy a subvastus feltárás előnyösebbnek látszik a közvetlen posztoperatív időszak rehabilitációja tekintetében. Evidencia felállításához azonban további nagy elemszámú, multicentrikus, obszervációs vizsgálatokra van szükség. Orv Hetil. 2020; 161(29): 1208–1214.