András Müllner
Research Subjects
András Müllner has a total of 9 co-authors. Here are the top co-authors by number of shared publications:
- Bori Fehér
Moholy-Nagy University of Art and Design (MOME)
2 shared publications - György Málovics
Szegedi Tudomanyegyetem
2 shared publications - Janka Csernák
Moholy-Nagy University of Art and Design
2 shared publications - Judit Juhász
Szegedi Tudományegyetem, Gazdaságtudományi Kar, Ökológiai Közgazdaságtan Intézet
2 shared publications - Márta Frigyik
Corvinus University of Budapest, Hungary
2 shared publications - Rita Szerencsés
Moholy-Nagy University of Art and Design
2 shared publications
Latest Publications
- 1 January 2026
- Published by Eötvös Loránd University
Romaképek
A Romaképek. Kritikai elemzések a romareprezentáció történetéből című kötet történeti és kortárs művek elemzésén keresztül nyújt betekintést a rasszizáló reprezentáció esztétikájának és politikájának egymást meghatározó világaiba. Az egyes fejezetek a kritikai rassztanulmányok (mint például a kritikai fehérségkutatás vagy a kritikai romatanulmányok) meglátásaira épülnek, és a látható és kevésbé látható keleteurópai rasszviszonyok megvilágítását célozzák. Az esettanulmányok olyan szerteágazó művészeti és mediális területeket vizsgálnak, mint a képzőművészet, a fénykép, a performansz és a színházi előadás, vagy a videóriport, a dokumentumfilm, az amatőrfilm és a játékfilm. A formai elemzések szándék szerint mindig beleágyazódnak a diszkurzív, hatalmi viszonyokkal telített kontextusokba, és az követik figyelemmel, hogy a fentiek következményeként miként termelődnek és értelmeződnek a kisebbségi és többségi etnikai és/vagy rasszidentitások. A kötetet haszonnal olvashatják a kommunikáció- és médiatudomány, vizuális antropológia, romológia, interkulturális kommunikáció, néprajz vagy éppen szociológia szakos hallgatók, valamint mindazok, akiket érdekel a reprezentáció politikája.
- 1 January 2026
- Published by Eötvös Loránd University
Romaképek
A Romaképek. Kritikai elemzések a romareprezentáció történetéből című kötet történeti és kortárs művek elemzésén keresztül nyújt betekintést a rasszizáló reprezentáció esztétikájának és politikájának egymást meghatározó világaiba. Az egyes fejezetek a kritikai rassztanulmányok (mint például a kritikai fehérségkutatás vagy a kritikai romatanulmányok) meglátásaira épülnek, és a látható és kevésbé látható keleteurópai rasszviszonyok megvilágítását célozzák. Az esettanulmányok olyan szerteágazó művészeti és mediális területeket vizsgálnak, mint a képzőművészet, a fénykép, a performansz és a színházi előadás, vagy a videóriport, a dokumentumfilm, az amatőrfilm és a játékfilm. A formai elemzések szándék szerint mindig beleágyazódnak a diszkurzív, hatalmi viszonyokkal telített kontextusokba, és az követik figyelemmel, hogy a fentiek következményeként miként termelődnek és értelmeződnek a kisebbségi és többségi etnikai és/vagy rasszidentitások. A kötetet haszonnal olvashatják a kommunikáció- és médiatudomány, vizuális antropológia, romológia, interkulturális kommunikáció, néprajz vagy éppen szociológia szakos hallgatók, valamint mindazok, akiket érdekel a reprezentáció politikája.
- Open Access
- 12 September 2024
- Published by Taylor & Francis in Innovation: The European Journal of Social Science Research
- Vol. 38 (1) , 366-396
The potential role of university community engagement in supporting transformative social innovation – experiences from Hungary
- 12 September 2024
- Published by Taylor & Francis in Innovation: The European Journal of Social Science Research
- Vol. 38 (1) , 366-396
Open AccessThe potential role of university community engagement in supporting transformative social innovation – experiences from Hungary
- Open Access
- 14 June 2024
- Published by Ter es Tarsadalom in Tér és Társadalom
- Vol. 38 (2) , 71-102
Az egyetemi közösségi szerepvállalás lehetséges szerepe a társadalmi innovációk létrehozásában hazai kontextusban
Az egyetemi közösségi szerepvállalás lényege, hogy egyetemek, illetve egyetemi szereplők más, egyetemen kívüli aktorokkal működnek együtt oly módon, hogy az, ha különbözőképpen is, de mindegyik félnek kölcsönösen hasznos. E külső együttműködő aktorok jellemzően a leginkább kirekesztett, erőforrás-hiányos társadalmi csoportok és az e csoportok érdekeit képviselő civil szervezetek, az együttműködés célja pedig a társadalmi kirekesztés és igazságtalanság elleni küzdelem, illetve a környezeti (fenntarthatósági) kezdeményezések erősítése. E megközelítés szembeötlő párhuzamokat mutat a társadalmi innováció koncepciójával: utóbbi is alulról szerveződő, gyakran civil szervezetek bevonásával megvalósuló újításokat, közösségi szükségletekre irányuló válaszreakciókat, valamint a társadalom megújítását, átalakítását eredményező folyamatokat takar. Tanulmányunkban e két koncepció kapcsolatát elemezzük. Kutatási kérdésünk: mi lehet az egyetemi közösségi szerepvállalás szerepe a társadalmi innovációk létrehozásában, magyarországi környezetben? A téma elméleti áttekintése után kutatási kérdésünk megválaszolásának empirikus hátteréül négy olyan hazai kezdeményezés szolgál, ahol egyetemek, illetve egyetemi egységek tettek különböző módokon lépéseket az egyetemi közösségi szerepvállalás intézményesítésének irányába. Az eseteket a transzformatív társadalmi innováció „TRANSIT” modelljének segítségével dolgozzuk fel, illetve a társadalmi innovációk térbelisége kapcsán a közelség szerepére is kitérünk. Következtetésünk, hogy az egyetemi közösségi szerepvállalás sokszínű gyakorlata számos módon járul hozzá a társadalmi innovációk létrejöttéhez és/vagy megerősítéséhez, és e kapcsolatot a közelség komplex módon befolyásolja. A hazai akadémiai környezet pedig amellett, hogy lehetőséget teremt a társadalmi innovációkat támogató együttműködésre, számos elemében korlátozó feltételeket is támaszt.
- 14 June 2024
- Published by Ter es Tarsadalom in Tér és Társadalom
- Vol. 38 (2) , 71-102
Open AccessAz egyetemi közösségi szerepvállalás lehetséges szerepe a társadalmi innovációk létrehozásában hazai kontextusban
Az egyetemi közösségi szerepvállalás lényege, hogy egyetemek, illetve egyetemi szereplők más, egyetemen kívüli aktorokkal működnek együtt oly módon, hogy az, ha különbözőképpen is, de mindegyik félnek kölcsönösen hasznos. E külső együttműködő aktorok jellemzően a leginkább kirekesztett, erőforrás-hiányos társadalmi csoportok és az e csoportok érdekeit képviselő civil szervezetek, az együttműködés célja pedig a társadalmi kirekesztés és igazságtalanság elleni küzdelem, illetve a környezeti (fenntarthatósági) kezdeményezések erősítése. E megközelítés szembeötlő párhuzamokat mutat a társadalmi innováció koncepciójával: utóbbi is alulról szerveződő, gyakran civil szervezetek bevonásával megvalósuló újításokat, közösségi szükségletekre irányuló válaszreakciókat, valamint a társadalom megújítását, átalakítását eredményező folyamatokat takar. Tanulmányunkban e két koncepció kapcsolatát elemezzük. Kutatási kérdésünk: mi lehet az egyetemi közösségi szerepvállalás szerepe a társadalmi innovációk létrehozásában, magyarországi környezetben? A téma elméleti áttekintése után kutatási kérdésünk megválaszolásának empirikus hátteréül négy olyan hazai kezdeményezés szolgál, ahol egyetemek, illetve egyetemi egységek tettek különböző módokon lépéseket az egyetemi közösségi szerepvállalás intézményesítésének irányába. Az eseteket a transzformatív társadalmi innováció „TRANSIT” modelljének segítségével dolgozzuk fel, illetve a társadalmi innovációk térbelisége kapcsán a közelség szerepére is kitérünk. Következtetésünk, hogy az egyetemi közösségi szerepvállalás sokszínű gyakorlata számos módon járul hozzá a társadalmi innovációk létrejöttéhez és/vagy megerősítéséhez, és e kapcsolatot a közelség komplex módon befolyásolja. A hazai akadémiai környezet pedig amellett, hogy lehetőséget teremt a társadalmi innovációkat támogató együttműködésre, számos elemében korlátozó feltételeket is támaszt.
Tudás, hatalom, mit főztél? : Gondolatok az identitáspolitika elévülhetetlenségéről a Háromezer számozott darab kapcsán
Tanulmányomban a Háromezer számozott darab című filmet elemzem különböző szempontokból. Bemutatom a film eredettörténetét, elhelyezem a rendező, Császi Ádám és társalkotója, Horváth Kristóf, valamint a Tudás Hatalom csoport karrierjében, és kitérek arra a performatívnak és interpellációsnak tekinthető formanyelvi hagyományra, amelyet tovább örökít. Bemutatom a Tudás Hatalom Társulatot, amely a film főszereplőgárdáját adja, illetve felvázolom, hogy a társulat művészi és aktivista működése miképpen illeszthető a roma közösség szempontjából mérvadó magyarországi társadalmi, politikai és kulturális kontextusba. Egy feltételezett tematikus és koncepcionális változásról adok számot a társulat működésében, ami véleményem szerint több tényező összjátékának eredménye, így abban szerepet játszanak a fehér felsőbbrendűség újabb megjelenési formái, a fehér liberális jóakarat kritikájának magyarországi térnyerése, a romák tanulásával kapcsolatos ambivalens többségi magatartás, az elismerés politikájának újabb és újabb elbukásai, a liberális demokrácia korszaka után immár illiberális környezetben. Mindezek együtt egy olyan filmhez vezetnek, amely a látszat ellenére nem a romákról szól, hanem a roma karakterek interpellációiról a fehér közönséghez. Legfontosabb állításom ezzel kapcsolatban az, hogy valódi cigány identitáspolitikai műről van szó, még akkor is, ha az identitáspolitikák kompromittálódásának korszakában élve nézzük is.
Tudás, hatalom, mit főztél? : Gondolatok az identitáspolitika elévülhetetlenségéről a Háromezer számozott darab kapcsán
Tanulmányomban a Háromezer számozott darab című filmet elemzem különböző szempontokból. Bemutatom a film eredettörténetét, elhelyezem a rendező, Császi Ádám és társalkotója, Horváth Kristóf, valamint a Tudás Hatalom csoport karrierjében, és kitérek arra a performatívnak és interpellációsnak tekinthető formanyelvi hagyományra, amelyet tovább örökít. Bemutatom a Tudás Hatalom Társulatot, amely a film főszereplőgárdáját adja, illetve felvázolom, hogy a társulat művészi és aktivista működése miképpen illeszthető a roma közösség szempontjából mérvadó magyarországi társadalmi, politikai és kulturális kontextusba. Egy feltételezett tematikus és koncepcionális változásról adok számot a társulat működésében, ami véleményem szerint több tényező összjátékának eredménye, így abban szerepet játszanak a fehér felsőbbrendűség újabb megjelenési formái, a fehér liberális jóakarat kritikájának magyarországi térnyerése, a romák tanulásával kapcsolatos ambivalens többségi magatartás, az elismerés politikájának újabb és újabb elbukásai, a liberális demokrácia korszaka után immár illiberális környezetben. Mindezek együtt egy olyan filmhez vezetnek, amely a látszat ellenére nem a romákról szól, hanem a roma karakterek interpellációiról a fehér közönséghez. Legfontosabb állításom ezzel kapcsolatban az, hogy valódi cigány identitáspolitikai műről van szó, még akkor is, ha az identitáspolitikák kompromittálódásának korszakában élve nézzük is.
- 2 September 2023
- Published by Taylor & Francis in East European Jewish Affairs
- Vol. 53 (2-3) , 317-333
A version of the Version : On Hajnal Németh’s False Testimony series
- 2 September 2023
- Published by Taylor & Francis in East European Jewish Affairs
- Vol. 53 (2-3) , 317-333
A version of the Version : On Hajnal Németh’s False Testimony series
- 2 September 2023
- Published by Taylor & Francis in East European Jewish Affairs
- Vol. 53 (2-3) , 285-299
Through a keyhole: phantasmal images of blood libel
- 2 September 2023
- Published by Taylor & Francis in East European Jewish Affairs
- Vol. 53 (2-3) , 285-299
Through a keyhole: phantasmal images of blood libel
- Open Access
- 1 May 2023
- Published by Springer Nature in Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies
- Vol. 23 (1) , 86-109
Displacements. Contexts for a Participatory Media Project
This paper presents a participatory film intervention focused on young people, which was held within the framework of a grant coordinated by the Minor Media/Culture Research Centre and took place in the form of a summer camp in 2021. After revisiting some historical examples and definitions of participatory film, the author focuses on the concept of displacement as used in film theory and psychology, which he attempts to redefine and thereby reverse its negative connotations. The author analyses the catalyst method, one of the various forms of implementing participatory video as a visual research method, which was the one used in the research described here. The participatory film methodology based on the camera-as-catalyst is meant to foster inter-group collaboration through camera use in order to achieve a free performance and interplay of identities and ultimately to strengthen social cohesion. Beyond the emancipatory intent, the diachronic and synchronic case studies are also linked by the fact that most of the projects were also collaborations with young people, as was the case in the Minor Media summer camp. In the final section, the author analyses the films made by the young people in terms of their relation to contemporary popular culture and the performance of adolescent identities defined by liminality.1
- 1 May 2023
- Published by Springer Nature in Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies
- Vol. 23 (1) , 86-109
Open AccessDisplacements. Contexts for a Participatory Media Project
This paper presents a participatory film intervention focused on young people, which was held within the framework of a grant coordinated by the Minor Media/Culture Research Centre and took place in the form of a summer camp in 2021. After revisiting some historical examples and definitions of participatory film, the author focuses on the concept of displacement as used in film theory and psychology, which he attempts to redefine and thereby reverse its negative connotations. The author analyses the catalyst method, one of the various forms of implementing participatory video as a visual research method, which was the one used in the research described here. The participatory film methodology based on the camera-as-catalyst is meant to foster inter-group collaboration through camera use in order to achieve a free performance and interplay of identities and ultimately to strengthen social cohesion. Beyond the emancipatory intent, the diachronic and synchronic case studies are also linked by the fact that most of the projects were also collaborations with young people, as was the case in the Minor Media summer camp. In the final section, the author analyses the films made by the young people in terms of their relation to contemporary popular culture and the performance of adolescent identities defined by liminality.1
- Open Access
- 1 May 2023
- Published by Springer Nature in Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies
- Vol. 23 (1) , 1-18
The Stakeholder Spectrum. The History and the Current State of Participatory Film in Hungary
The Research Centre for Minor Media/Culture (founded at the Department of Media and Communication, ELTE University, Hungary) includes a number of research areas and work processes. One of them is to reveal the history and to map the actual state of the participatory film in Hungary, concieved not just as a visual social research method, but as a wide spectrum on which there are many different examples according to the depth and nature of the involvement of the stakeholders. The academic activities in the Research Centre cover the historical and theoretical aspects of participatory film, its foreign and Hungarian antecedents, contemporary national and international examples. Following the definitions of the field and examples from abroad, the author attempts to delimit the possible sub-themes that belong or could belong to the scope of participatory film. The author also mentions some aspects that seem useful for the analysis of the research topics, specifically film examples. From these varied examples a broad repository of participatory-based film will hopefully emerge: the stakeholder spectrum.1
- 1 May 2023
- Published by Springer Nature in Acta Universitatis Sapientiae, Film and Media Studies
- Vol. 23 (1) , 1-18
Open AccessThe Stakeholder Spectrum. The History and the Current State of Participatory Film in Hungary
The Research Centre for Minor Media/Culture (founded at the Department of Media and Communication, ELTE University, Hungary) includes a number of research areas and work processes. One of them is to reveal the history and to map the actual state of the participatory film in Hungary, concieved not just as a visual social research method, but as a wide spectrum on which there are many different examples according to the depth and nature of the involvement of the stakeholders. The academic activities in the Research Centre cover the historical and theoretical aspects of participatory film, its foreign and Hungarian antecedents, contemporary national and international examples. Following the definitions of the field and examples from abroad, the author attempts to delimit the possible sub-themes that belong or could belong to the scope of participatory film. The author also mentions some aspects that seem useful for the analysis of the research topics, specifically film examples. From these varied examples a broad repository of participatory-based film will hopefully emerge: the stakeholder spectrum.1
Állapotkommunikáció és montázs : Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy miként jelenik meg az állapotkommunikáció ideája és ideológiája Erdély Miklós, illetve a számára inspirációul szolgáló filmteoretikusok filmelméleti írásaiban, továbbá az ezek hátterében álló művészettörténeti, művészetelméleti és filozófiai hagyományban. Az érintett elméletekben a montázs, mint a sokszorosító technológia által elemekre bontott világ újrarendezése, ideális eszköz az állapotkommunikációra, illetve az etikaipedagógiai célzatú transzformációra. Jóllehet a montázs a reprodukciós technika szervetlenítő eljárásának eredménye, de a szovjet montázsiskola képviselői (köztük maga Erdély) dialektikus módon beágyazták azt a klasszikus esztétikai ideológiák sorába, és retorikus módon szerves folyamattá változtatták. A tanulmány célja annak bizonyítása, hogy a montázshoz kapcsolódó retoretikusság fogalma alatt egyrészt a művészet útján történő etikára nevelést (schilleri értelemben vett Bildungot), vagyis esztétikai ideológiát és azzal szorosan összefüggő, az élményesztétikára alapozott szimbolizáló törekvést érthetünk. Másrészt az előbbiekkel párhuzamosan számolnunk kell a montázsra alapozott állapotkommunikáció (transzformáció, nevelés, „elforgatás”) nyelviretorikai kiszolgáltatottságával és allegorikusságával. Következtetésem az, hogy Erdély avantgárd esztétikai ideológiája paradox, de törvényszerű módon átlép a dekontextualizáló és szervetlen allegorikusságon, hogy egy ontologizáló szimbolikus hagyományba illessze a montázst. A tanulmány második részében a Tavaszi kivégzés című Erdély Miklós-film elemzésén keresztül mutatom be, hogy miként ágyazódik bele a filmbe a szervetlenítő-daraboló technológia, mintegy illusztrálva az állapotkommunikációnak és a nevelésnek mint „elforgatásnak” az allegorikus keretezettségét.
Állapotkommunikáció és montázs : Erdély Miklós: Tavaszi kivégzés
Tanulmányomban azt vizsgálom, hogy miként jelenik meg az állapotkommunikáció ideája és ideológiája Erdély Miklós, illetve a számára inspirációul szolgáló filmteoretikusok filmelméleti írásaiban, továbbá az ezek hátterében álló művészettörténeti, művészetelméleti és filozófiai hagyományban. Az érintett elméletekben a montázs, mint a sokszorosító technológia által elemekre bontott világ újrarendezése, ideális eszköz az állapotkommunikációra, illetve az etikaipedagógiai célzatú transzformációra. Jóllehet a montázs a reprodukciós technika szervetlenítő eljárásának eredménye, de a szovjet montázsiskola képviselői (köztük maga Erdély) dialektikus módon beágyazták azt a klasszikus esztétikai ideológiák sorába, és retorikus módon szerves folyamattá változtatták. A tanulmány célja annak bizonyítása, hogy a montázshoz kapcsolódó retoretikusság fogalma alatt egyrészt a művészet útján történő etikára nevelést (schilleri értelemben vett Bildungot), vagyis esztétikai ideológiát és azzal szorosan összefüggő, az élményesztétikára alapozott szimbolizáló törekvést érthetünk. Másrészt az előbbiekkel párhuzamosan számolnunk kell a montázsra alapozott állapotkommunikáció (transzformáció, nevelés, „elforgatás”) nyelviretorikai kiszolgáltatottságával és allegorikusságával. Következtetésem az, hogy Erdély avantgárd esztétikai ideológiája paradox, de törvényszerű módon átlép a dekontextualizáló és szervetlen allegorikusságon, hogy egy ontologizáló szimbolikus hagyományba illessze a montázst. A tanulmány második részében a Tavaszi kivégzés című Erdély Miklós-film elemzésén keresztül mutatom be, hogy miként ágyazódik bele a filmbe a szervetlenítő-daraboló technológia, mintegy illusztrálva az állapotkommunikációnak és a nevelésnek mint „elforgatásnak” az allegorikus keretezettségét.